Olvasóink már értesültek arról, hogy a székelyföldi fürdő- és közösségépítő kalákamozgalom részeként megkezdték a Nagypatak völgyében az édes-kénes gyógyvízforrás megmentését, felújítását. Az építész-, tájépítőmérnök-hallgatók és a helybeli fiatalok, a megyei tanács, a budapesti Ars Topia Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatásával kis oázist varázsolnak a Bodoki-hegység keleti lábánál fekvő festői völgybe.
Büdösvíz, vitriolos víz
Kissé furcsa volt a Nagypatak völgyében dolgozó budapesti fiatalok számára, hogy a tavalyi szénsavas sütei borvíz után egy szokatlan ízű és szagú vizet kell megmenteni. Feltették hát a kérdést: milyen vizet mentünk meg mi itt?
A hidrogeológusok, balneológusok és tájismerők számára nem ismeretlen, amit Délkelet-Erdélyben, de főleg a Székelyföldön büdösvíznek nevez a nép, mert jellegzetes szagú kénhidrogént tartalmaz. Többnyire kishozamú feltörések-források a Kárpátok vonulatát felépítő homokkövek övezetében. Ott keletkezik, ahol nagyon kompakt kárpáti homokkövek képezik a mélystruktúrát, s ahová nem tudott behatolni a szén-dioxid, bár vannak területek, ahol a büdösvizek gyengén szénsavasak. Jellegzetes édes-kénes (kénhidrogénes és szulfátos) ásványvíz, melynek gyógyerejét nagyon régóta ismeri az ember. Ott, ahol jelentősebb hozammal tör a felszínre, a mozgásszervi bajok kezelésére alkalmazzák, s mint ilyen, a régi és újabb helyi gyógyfürdők természetes gyógytényezője.
Nos, ilyen édes-kénes gyógyvizek találhatók Felsőcsernáton térségében is, ahol a két világháború közötti időszakban Csókás-feredő néven 10x4 méteres strand is működött, amelyet forrás táplált. Ez a vízfeltörés jelenti a kalákamozgalom egyik tárgyát.
Csernáton övezetében – miként megyénk számos helyein – gyakori az ilyen büdösvízfeltörés. Ismert a Csókástól kissé fentebb fekvő egykori Barlangi-feredő kénes vize is, valamint két kisebb hozamú kénesvízforrás a bartafalvi Makó- és Kelemen-féle legelőkön.
A kén sokoldalú hatásával egy tudományág, a szulfoterápia foglalkozik, amelyet a marosvásárhelyi klinikák balneológus szakorvosai dolgoztak ki, többek között néhai dr. Málnási Géza professzor, aki gyakorlati és laboratóriumi tapasztalatai alapján állította, hogy a kénes (büdös) ásványvíz a reumás mozgásszervi megbetegedések minden fajtájánál jó hatást fejt ki, ha azok túl vannak a heveny gyulladás stádiumán. A kénes ásványvizekben legalább 1 mg/l kénnek kell lennie, de minálunk – éppen a Büdös-hegy övezetében – akad olyan forrás is, amelynek vizéből a kén egy harmadik formában is kimutatható, ez a szabad kénsav. Ezek világhírű kuriózumok, a székelyek vitriolos vizeknek nevezik.
A Csókás-feredő vizének legutóbb 34,56 mg/l volt a szulfáttartalma, és 13,75 mg értéket ért el a kénhidrogén, orvosi javallatait már sok évvel ezelőtt rögzítette dr. C. Stoicescu professzor, a fővárosi balneológiai intézet egykori munkatársa, a témakör elismert hazai személyisége. A lúgos kémhatású gyógyvíz ivókúrás felhasználása hamarosan „divatba fog jönni”, mert egyre gyakrabban foglalkoztatja a közembert és a gyógyszeripar szakembereit a szervezet lúgosításának szükségessége. A Csókást tápláló forrás legutóbb mért pH-értéke 7,3 volt. Hivatalosan közzétett ivókúrás javallatai a húgyutak bántalmaira, a fehérjevizelésre, savas eredetű vesekő, egyes máj- és epebántalmak eseteire vonatkoznak, ugyanis ez a típusú víz segíti az epeműködést.
Maradtak Háromszéknél
– Hogyhogy ismét találkozhatunk? – kérdeztük Csernátonban Herczegh Ágnest, a budapesti Ars Topia Alapítvány elnökét és a kalákamozgalom programfelelősét, akivel a tavaly nyáron Bodokon ismerkedtünk meg.
– Már Bodokon megbeszéltük a tavaly Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel, hogy mi erre az évre is maradunk Háromszéknél. Jól fogadtak a bodokiak, ugyanezt mondhatjuk el Csernátonban is. Nagyon szép közös munkában vagyunk benne. Mellettünk vannak a helybeliek, mindenben segítenek, érzem, hogy ez is egy lelkes és egységes faluközösség. Csernátonban igazán otthon van a kaláka, egyfajta közösségi életformaként. Két helyen dolgozunk: a Csonka torony alatt és fenn, a Csókás feredő festői szép térségében. Remélem, hogy ez a hely a gyógyulni vágyók nagy örömére lesz.
Hétfői látogatásunk idején a kénes forrás foglalatán, környékének rendezésén dolgoztak. Várták a megyei tanács munkatársaiból verbuvált kalákás csoportot is. A forrásból lesz majd alkalom ivókúrás célokra gyógyvizet inni, palackokban hazavinni, s miként a csernátoni községvezetés tervezi, ez táplálná majd a felújuló, egykori Csókási-fürdőmedencét. Ehhez azonban a feredő felé tartó erdőipari út felújítása elengedhetetlenül fontos lesz.
Gyógyászati kincsek
A háromszéki népi gyógyászatban közismert, hogy a lúgos büdösvizek ivókúra formájában enyhítik a savtúltengést, de szemvizek elnevezés alatt használják a szem bajaiban, kötőhártya-gyulladásoknál, ami az orvosi javallatokban azért nem szerepel, mert a kénes ásványvízzel való szemborogatásnál elengedhetetlen a legtökéletesebb higiénia. Azt azonban mindenkinek tudnia kell: ha büdösvizet szándékszik felhasználni savtúltengéses ivókúrában, ki kell kérnie a családorvos vagy egy szakorvos véleményét, hiszen a kúra hatását nagymértékben befolyásolják a vízben jelen levő egyéb vegyi összetevők is. Ez a fajta gyógykezelés – ivó- és fürdőkúra – leghamarabb A borvíz útja programban felépült bölöni Büdös kezelőközpontban valósulhat meg, egységesen beinduló, szakemberek irányítása alatt működő rendszerben.
A megye legjelentősebb, kénes vízzel működő – egyelőre nem korszerűsített – gyógyfürdője a Háromszéki-havasok nyugati lába alatt elterülő Kézdimartonosi fürdő. A falut a fürdőteleppel összekötő utat felújították. Mivel a paleogén homokkőből szivárgó ásványvíznek nem elegendő a hozama, gyűjtőmedencékben tárolják. Ilyen kénes ásványvízzel működött hajdanában a sepsibesenyői, ojtoztelepi és több más kezdetleges helyi népi gyógyfürdő.
Ezeket a gyógyvizeket régóta ismeri az ember. Mikes Kelemen egyik törökországi levelében emlékezik a zágoni Domokos-patak völgyében feltörő Büdösvízre. Itt – akárcsak a középajtai Ölyves árokban, Lisznyópatakon – a vizet facsebrekbe kimerték, tűzben megforrósított kövekkel felmelegítették, és nyári időben a forrásnál megfürödtek benne. A büdösvíz-források vize ma már egyre népszerűbbnek tűnik, sok ember hisz annak gyógyító erejében. Vannak még ma is, akik – a régi hagyományt tisztelve – a forrás mellett jelt hagynak, rongydarabot bogoznak a környező fák, bokrok ágaira, azt remélve, hogy „azokkal a szembetegség is ott marad”, és titkos vágyaik is teljesülni fognak.
Hihetetlenül bő a forrása Felső-Háromszéken a lemhényi Farkaspataknak, amelynek vize kénes ásványvíz. Erre alapozva készíttetett gyógyfürdő-tervezetet az egykori községvezetés néhai dr. Bányai Árpád lemhényi családorvos közreműködésével, amely sajnos, torzóban maradt. Az ilyen típusú gyógyvíz ötletesen megoldott hasznosítása látható Száraz András vállalkozó Kenderesi-magánfürdőjében Dálnokon, ahol az erősen kénhidrogénes gyógyvizet medencébe gyűjtik, s ezzel táplálják a meleg kénes vízzel működő beépített medencét. A kisebb forrásokat ivókúrás célokra foglalatba helyezték. A dálnoki Víztisztája és Győr rétje helyeken régebb kezdetleges fürdőmedencék működtek, melyek vizét gyógyfürdőzésre használták a helybeliek. Ezeknek helyi érdekű meleg fürdőben való hasznosítását a dálnoki önkormányzat, erdő-közbirtokosság tervezi.
Büdösvíz forr a torjai Szemmosó-kútból, amelyet ma is használnak, az uzoni Cserepataki kénes-forrásból, a nagypataki két Büdös-forrásból, a kézdikővári és a szárazpataki Büdös-kutakból, ilyenek vannak a Lespatakban Gelencén, a Lupei-patakban és a Bandi-erdőrészen Ozsdolán. Büdöskutat tartunk számon Ojtoztelepen a deszkagyár közelében, amelynek vizét évtizedekkel ezelőtt gyógyfürdő formájában használták a helybeliek. Jelenleg elhagyatott állapotban. Elképzelés született az egykoron sikeresen működő sepsibesenyői Büdös-fürdő felújítására is, amely a Kovászna megyei önkormányzat és a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület terveiben szerepel a székely népi fürdők felújítását és a fürdőélet felelevenítését célzó programban.
Könyv a kalákamozgalomról
Működésének tizedik munkás esztendejét összefoglaló kötet* megjelentetésével ünnepelte a magyarországi Ars Topia Alapítvány. Tizenhárom székelyföldi települést ajándékozott meg azzal a 150 oldalas, színes képekkel és térképpel illusztrált kötettel, amelyben naplószerűen rögzítették az elvégzett munkát, az eredményeket, a megújhodott kis, primitív és elhagyatott fürdőhelyeket. Olvashatjuk a kötetben az itt élők cikkeit, itthon megjelent írásokat, élménybeszámolókat.
Felette hasznos ötlet volt a kalákamozgalom az alapítvány részéről, mert életterünkbe hozta a fiatal magyar építész és tájépítész egyetemi hallgatókat, a szakembereket, ők pedig hozták a legötletesebb elképzeléseiket, barátkoztak, ismerkedtek a sokuk számára eddig teljesen ismeretlen Erdéllyel-Székelyfölddel, s azoknak a községvezetőknek, akik évtizedek óta nem tudtak pénzt szerezni leromlott gyógyhelyek felújítására, anyagiakat kellett szerezniük, hogy szégyent ne valljanak, kalákára kellett mozgósítaniuk a helybeli fiatalokat.
A kalákások maradandó nyomokat hagytak Borszéken, Csíkországban (Csíklázárfalva, Tusnád, Csíkkozmás, Csíkszentkirály, Csíkcsobotfalva, Csíksomlyó, Csíkszenttamás), a Kászonokban (Kászonújfalu), a Homoród mentén (Homoródkarácsonyfalva), Gyergyóban (Gyergyócsomafalva), a Sóvidéken (Parajd), az Anyaszéken (Firtosváralja, Énlaka, Pálfalva), és a tavalytól kezdve Háromszéken is (Sepsibodok, és most Csernáton).
A kiadványt hat hozzáértő személy szerkesztette, harminchárom nevet olvashatunk a szerzők sorában, tervezte Horváth Nóra, készült a budapesti Mester Nyomda Kft. gépein, a sajnos kisméretűre sikerült „mesterfotókat” az alapítvány fotóarchívumából válogatták, s azokat a kalákások készítették. A térkép háromszéki származású geológus, Zsigmond Enikő munkája.
* Kalákázni jó! Napló a Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka 10 éves történetéből. Budapest, 2011
