Óh, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy, István király? Téged néped, magyar kíván,
Gyászos öltözetben Te előtted sírván,
Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei,
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.