Szent Istvánt követően a Kárpát-medence lett a magyar­ság hazája, ezért szeretjük, annak dacára, hogy közben meglopták a nemzetet, nem kerülte el a fizikai és szellemi pusztulás. A magyarság csak munkával emelkedhet fel újból – mondta a főesperes. A családi asztal fontosságával folytatta beszédét, majd ebből kiindulva kijelentette: a nemzet jelképes közös asztalánál mindenki véleményét meg kell hallgatni és figyelembe venni.
Szent Istvánról szólva a főesperes elmondta: büszkén emlékezünk rá, mert ő valóság volt, cselekedeteit, tetteit nem kellett kitalálni, az ezeréves magyar államiság alapítója, szellemisége jelenünk és remélhetőleg hosszú jövőnk biztosítéka is – mondta.
Ezt követően – az ünneprontás szándéka nélkül – a mai magyarság állapotát vizsgálta. Következtetése: távol vagyunk egyénileg és közösségileg is a Szent István-i mentalitástól. A keresztény értékek megsemmisülnek, a magyarságot széthúzás, öncélúság jellemzi, pusztulásunkért magunk vagyunk a felelősek, nem szükséges, hogy bárki keresztbe tegyen, megtesszük ezt mi magunk – fogalmazott.
Öntudatos és igaz magyarok nélkül Szent István szellemisége porlik, mint a szikla, de még nem késő, fel kell ébredni, tenni kell mindez ellen – hívta fel a figyelmet. A segítséget pedig a krisztusi keresztben kell keresni, melyet egykor Szent István tett a magyarok nagy családi asztalára – mutatta a követendő utat, a lehetőséget.
Az ünnepi istentiszteleten fellépett Thiesz Katalin népdal­énekes és a kovásznai vegyes kar. A mise végén a jelenlevők közösen elénekelték a magyar és a székely himnuszt, befejezésül pedig a középkori Mária-éneket, az Ó, Nagyasszonyt.