A népek története választások és vezérek története. Ha adott, kiélezett történelmi helyzetben a népek vezetőt rosszul választanak, országuk jövőjét, sorsát, fennmaradását is kockáztatják. A magyarság honfoglalásának története során számtalan harcos és vitéz nép tűnt el a történelem süllyesztőjében, vagy olvadt be más vitézebb, erősebb, harcosabb, akaratosabb, erőszakosabb népek közé.
A történelem tektonikus mozgásai közepette, a keletről egyre özönlő harcos, barbár népek támadásainak állandóan kitéve, Géza fejedelem döntött a nyugati szövetség és a kereszténység felvétele mellett. Fontos volt az is, hogy választani kényszerült Róma és Bizánc között, hiszen azokban a vészterhes időkben már mindkét egyház hittérítői terjesztették magyar területeken tanaikat. A másik harcos szomszéd néppel, a bolgárokkal ellentétben – azért említjük a bolgárokat, mert ha ősi nyelvüket el is veszítve, szlávvá válva, de ők is fennmaradtak! – Géza fejedelem a nyugati kereszténységet és a nyugati szövetséget választotta, s választását igazolta az idő, hiszen óriási, folytonos küzdelmek során, de a magyarság fennmaradt.
Géza szívében még nem vált kereszténnyé, de fiát, a későbbi nagy királyt már ebben a szellemben neveltette. És István király sikerre vitte atyja elképzeléseit, megteremtette a keresztény magyar államot. Itt a kereszténységen és az államon van a hangsúly, és egyik sem ment viták, harcok, véráldozatok nélkül. Koronát Rómától kért és kapott. A kor uralgó felfogása szerint keresztény király csak az lehetett, akit a pápa – Krisztus földi helytartója uralomra alkalmasnak találván – elismert. A másik nagy probléma, amit István király, ha nagy áldozatok és szívós küzdelem árán is, de megoldott: a politikai egység és a monarchikus államforma megteremtése. Műve, a magyar állam későbbi nagy királyok (Szent László, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás) elhivatottságával, széles látókörű, realista politikájával, a történelem viharai közepette is ötszáz esztendeig fennmaradt, s csak a mohácsi vereséggel semmisült meg.
Az ország három részre szakadt, története négyszáz esztendeig megnyert csaták, vesztes háborúk, vérbe fojtott szabadságharcok története, s következetesen torkollik az elveszített első világháború után a teljes összeomlásba. Trianon már-már a magyarság állami létét is fenyegeti, s a letargiából ocsúdva, nehezen, kihagyásokkal, megtorpanásokkal, de folytatódott a nemzeti lét újjáteremtése, ehhez Szent István legendás alakja, nagy országépítő műve és ezer esztendő alatt töretlenül fejlődő kultusza is erőt adhatott, példát sugározhatott.
Reménykedjünk, hiszen a Duna–Tisza közén, a Kárpát-medencében ezer esztendeig reménykedők éltek. Épp ennek is köszönhetően maradtunk meg, s a huszonegyedik században bizakodva fordulhatunk a jövő felé. Tőlünk is függ, milyen lesz!
