Székelyudvarhelyen született 1969. július 16-án, nős, két fiúgyermek édesapja. Szülővárosában futballozott a különböző korosztályos csapatokban, majd 1987-ben tagja volt a harmadosztályban szereplő együttesnek is. Három évvel később súlyos sportsérülés miatt gyakorlatilag véget ért labdarúgó-pályafutása, 1997-ben szerzett sportmenedzseri és edzői diplomát a Buda­pesti Testnevelési Egyetemen, és azóta edzősködik is. Összesen tíz román futsalbajnokságban irányított csapatot, ezekkel két arany-, három ezüst-, két bronzérmet szerzett, nyert már B-osztályos küzdelemsorozatot, és több mint 150 nemzetközi mérkőzés áll a háta mögött. 2003-ban Románia legjobb futsaledzőjének választották meg. Jakab Tót Csabától vette át a Sepsi FC irányítását, akivel a sepsiszentgyörgyi zöld-fehérek egy bajnoki ezüstérmet és egy negyedik helyezést gyűjtöttek be. Köszönjük, Csaba!
Jakab Zoltánnal augusztus 15-én, harmadik szentgyörgyi edzésének végén találkoztunk, amelyről mindössze Papp, Máté és Pânzaru hiányzott. A tréning teljes egészében jó hangulatú volt, játékosaink árgus szemekkel figyelték új edzőjük minden mozdulatát, és pontosan hajtották végre utasításait. Az alábbiakban rövid interjút olvashatnak a hargitai szakemberrel, akit a Sepsi FC-s teendőiről, terveiről kérdeztünk.
– Hogyan fogadta a Sepsi FC megkeresését?
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt két-három évben mindig megkerestek a szentgyörgyi csapattól. Amikor első alkalommal szóba került az, hogy ide jöjjek edzősködni, éppen a két hazai – felnőtt és ifjúsági – válogatott szövetségi kapitánya voltam. A következő alkalomra hazakerültem Székelyudvarhelyre, és az én mozgósítássommal sikerült megmenteni a megszűnőfélben levő csapatot. Tehát az elmúlt években többször elhangzott, hogy jó volna egyszer Sepsiszentgyörgyön edzősködni, de én mindig Székelyudvarhelyet és a családot választottam. Az eddigi tíz román futsalszezonból hétben én voltam az udvarhelyi csapat edzője. Szereztünk két arany-, két ezüst-, valamint két bronzérmet, s ezért a csapat fontos állomás volt a karrieremben. Jelenleg ismét gondokkal küzd az udvarhelyi klub, ezért úgy döntöttem, hogy ott újabb idénynek nem kezdek neki, s miután egy internetes portálon megjelent az a hír, miszerint Jakabnak és az SK-nak szétválnak az útjaik, érkezett is Miklós Zoltán telefonhívása. Emellett egy bukaresti csapat is megkeresett engem, ám két hét egyeztetés után a Sepsi FC mellett döntöttem. Én szeretnék itt dolgozni, ki akarom próbálni magam Szentgyörgyön, és edzősködni akarok, hiszen az elmúlt időszakban erre nem igazán volt alkalmam Székelyudvarhelyen, ahol a szponzorkeresés, a klub ügyintézése rengeteg időmet kötötte le.
– Új csapat, új kihívás... Ön mit tud még hozzátenni a bajnoki ezüstérmes sepsiszentgyörgyi csapat tavalyi eredményéhez, teljesítményéhez?
– Azt kell mondanom, ha a Sepsi FC tavalyi eredményét nézzük, hogy Tót Csaba edző nagyon jó munkát végzett itt! A vezetőséggel egyetértettünk abban, hogy az eredményességen nem igazán lehet javítani, és ha megmarad a Marosvásárhelyi City’US, akkor irreális cél volna megszerezni az aranyérmet. Természetesen azon fogunk dolgozni, hogy minél jobb eredményt érjünk el, hiszen a sportban nincs lehetetlen. Én a csapat játékszínvonalán szeretnék emelni, itt gondolok a védekezésre, a támadásra, a labdakihozatalon át a pontrúgásokra vagy éppen minden olyan taktikai elemre, amely előfordul egy-egy mérkőzésen. Ha ezeken tudunk javítani, akkor látványosabb futsalt fogunk játszani, amit a sepsiszentgyörgyi szurkolók is értékelni fognak. Továbbá bízom abban, hogy magam és Csoma Ferenc érkezésével egy kicsit jobban tudjuk népszerűsíteni a teremlabdarúgást Sepsiszentgyörgyön, hiszen itt mindig is nagy volt az érdeklődés e sport iránt. Azt nem tudom megígérni, hogy több évig Szentgyörgyön maradok, hiszen családom van, de amíg itt vagyok, megpróbálok minden szakmai tudást átadni edzőkollégáimnak, segítőimnek, hátha a jövőben az itteni futsal javára válik. Örülök annak, hogy mindenki úgy látja, lehet tanulni tőlem, ezért igyekszem a legjobbat nyújtani magamból, és bízom abban, hogy az év végére beváltom, beváltjuk a hozzánk fűzött reményeket.
– Az elmúlt bajnoki évhez képest nem változott a zöld-fehér együttes játékoskerete, sőt, bővült. Mennyire ismeri az új tanítványait?
– Az előző idényben nagyon sok tévés mérkőzést játszott a Sepsi FC, így volt alkalmam megismerni a szentgyörgyi fiúkat. Természetesen más, ha az ember az öltözőben ismerkedik meg a játékosokkal, és nem a tévé képernyőin keresztül nézi őket. Úgy gondolom, ez a játékosállomány még képezhető, fogékony az újra. Különben minden edzőváltás a csapatnak lendületet ad egy bizonyos ideig, s én bízom abban, sikerül az öltözői hangulatot jó irányba terelni, az új edzésmódok a játékosok előrelépését fogják szolgálni. A tavasszal három labdarúgót behívtak a válogatottba, és nagyon jó eredménynek tartanám, ha ők gyökeret vernének a nemzeti csapatban, nem beszélve arról, ha melléjük újabb játékosok kerülnének be, ami mindenképpen a klubot, valamint az itt folytatott szakmai munkát is minősítené.
– Szeptember 8–9-én rajtol a 2012–2013-as idény, tehát kevesebb mint egy hónap van hátra a felkészülésből... Hogyan tovább?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor már két hete meg kellett volna kezdenünk az edzéseket... Ma kezdett (augusztus 15.) Udvarhely, Focşani még hozzá sem látott a felkészüléshez, Brassóról pedig nem tudunk semmit. Úgy érzem, hogy egy hathetes felkészülési időszak mindenféleképpen kellett volna, de nincs, amiért fognunk a fejünket. Az alapozás augusztus 13-án kezdődött napi egy edzéssel, 20–26-a között hétfőn egy edzés lesz, majd következik napi két trénig, és szombaton edzőmérkőzéssel zárnák a hetet. Terveink között szerepel a KSE, de ha ez nem megvalósítható, igyekszünk ellenfelet keresni. A következő hét két marosvásárhelyi mérkőzéssel kezdődne, egy szabadnap után folytatódnának az edzések. Augusztus 31-én és szeptember 1-jén itthon lépünk pályára, edzőpartnerünk az újonc jászvásári együttes lesz. A rajt előtti héten állunk rá a bajnoki idénybeli programra, ami a következőképpen nézne ki: ha szombaton játszik a csapat, akkor hétfőn, kedden lesz egy edzésünk, szerdán két tréning, csütörtökön és pénteken ismét egy-egy edzés. Sajnos, ez függ a tévés és az idegenbeli mérkőzésektől is, de megpróbálunk a legjobban alkalmazkodni az adott szituációhoz. Úgy látom a játékosokon, hogy fizikálisan nincs gond, viszont kisebb fejtörést okoz, hogy többen is játszanak nagypályán. Egyeztetni kell mindenkivel, át kell beszélnünk a dolgokat, és úgy gondolom, izgalmas időszak előtt állunk. Bízom abban, hogy a sérülések elkerülik a csapatot, itt gondolok a húzóemberekre, akiknek teremben és nagypályán is helyt kell állniuk.
– Tavaly kétesélyes volt a bajnokság. Idén mire lehet számítani?
– Sok a kósza hír. Szó volt arról, hogy visszatér Craiova 500 ezer lejes költségvetéssel, ám ez csak pletykának bizonyult. Focşani-ról rossz híreket hallottunk, az új bukaresti csapatról még semmit sem tudunk, Székelyudvarhelyről távozott két játékos és az edző, így az SK komolyan legyengült... Én fő esélyesnek továbbra is Marosvásárhelyt tartom, a Sepsi FC számára a második hely egy reális cél, és remélem, meg is tudjuk ezt valósítani. A Román Kupában mindenki döntőt szeretne játszani, és mi ott akarunk lenni a fináléban.