Meglepődve — s a magam részéről kedvezően — fogadtuk a hírt, amely szerint Frunda György, az EP-választási lista RMDSZ-es húzó embere a győzelem után lemondta az európai parlamenti mandátumát, tekintettel arra, hogy felkérték az Európa Tanács jogi bizottsága elnöki tisztségének betöltésére.
Ez pedig, amint Kelemen Hunor leszögezte, ,,...túl fontos pozíció, semhogy az RMDSZ elutasítsa. Így nem két, hanem három (?) politikusunk tölthet be tisztséget nemzetközi téren."
Ezután következett a még nagyobb meglepetés, a Krónika figyelemre méltó tényfeltáró következetességgel kiderítette, hogy 1.) a bizottsági elnöki tisztséget nem felajánlással, kinevezéssel, hanem választás útján szerezhetik meg. 2.) A választásokat a parlamenti ülésszak elején, januárban tartják. 3.) Az ET bizottsága december 13—14-én Velencében ülésezik, de a tisztújítás nem szerepel a napirenden. 4.) Nem tudott a küszöbön álló tisztújításról Günter Schirmer, a Jogi és Emberjogi Bizottság titkára sem, aki nem kívánta kommentálni azt, hogy Frunda György lenne az elnöki tisztség várományosa, tekintettel arra, hogy ő csupán polgári alkalmazottja a bizottságnak. Azt viszont megerősítette, hogy a velencei ülésen még bizonyosan Dick Marty az elnök. 5.) Kelemen András, a testület tagja sem értesült hivatalosan még arról, hogy elnökválasztás készülne. 6.) Cezar Preda, a romániai ET-delegáció helyettes vezetője kategorikusan kijelentette: ,,Szó sincs róla, hogy Frunda Györgynek esélye lenne megszerezni a bizottsági elnöki tisztséget." Továbbá megállapítja, hogy ,,Frunda György nemcsak a magyar választókat csapta be, hanem értesülésem szerint pártját is, mert megígérte, hogy elmegy Brüsszelbe." Hozzátette viszont, ha mégis felmerülne, hogy Frunda György tisztségbe juthat, akkor a romániai delegáció tagjaként támogatná a megválasztását, mert így a tisztséget Románia nyerné el.
Nem halmozom tovább a politikai kanyarok, pálfordulások és félrebeszélések sorszámozását, ehelyett Frunda Györgygyel összegezek: ha nem sikerül elnyernie a strasbourgi bizottsági elnöki tisztséget, akkor is a legrosszabb, ami vele történhet, hogy nem elnöke, hanem továbbra is csak alelnöke marad a jogi bizottságnak, s az általa elnyert EP-képviselői mandátumot akkor sem veheti át, mert a brüsszeli mandátumról szombaton már lemondott.
Ez most már tiszta beszéd.
Jellemző, hogy politikusok, politikai elemzők, újságírók valamennyien a fejleményeknek arra a mozzanatára csapnak le, a kulcsszó az, hogy Frunda György ,,becsapta" a...
E sorok írója a történtekből nem ezt a csomót köti vagy oldja tovább, hanem arra figyel, hogy mennyire hasznos és bölcs Frunda György döntése.
Képzeljük el Frunda Györgyöt egy konferencia- kongresszusi teremben Tőkés Lászlóval. A magam észrevételeit többek között arra alapozom, hogy a Szövetségi Egyeztető Tanács egykori tagjaként részt vettem azon az RMDSZ-kongresszuson, amelyen Tőkés Lászlót, főleg Frunda György vezényletével, távollétében kiiktatták a tiszteletbeli elnöki tisztségből, miközben a püspök és tiszteletbeli elnök a Láncos Templomban az ,,övéivel" — több mint ezer hívével — ,,konferenciázott". Eme gyülekezeten elhangzott beszédek egy részét is végighallgattam. Arra voltam kíváncsi, hogy a számonkérések és gyalázkodások olyan szintjére süllyednek-e, mint a kongresszusi teremben.
Nem, nem süllyedtek oda.
Akkor és ott meg kellett fogalmazni — elsősorban a magam számára —, hogy ez a két férfi, azaz a két dudás nem fér meg egy csárdában.
Ezért mondom, hogy Frunda György az ET Jogi és Emberjogi Bizottságának alelnökeként vagy akár elnökeként fontosabb helyen van és lesz, mint az EP néppárti csoportjában. Elképzelhetetlen, hogy hosszú távra ne terjedjenek ki ugyanis az egymás közti súrlódások és ellentétek, amelyek rengeteg energiát emésztenének föl, s európai ,,dimenziókat" nyernének, rombolnák a magyar képviselők presztízsét, csökkentenék munkájuk hatékonyságát.
Az Európai Parlamentben magyar—magyar együttgondolkodásra és munkálkodásra is szükség van. Erre — néhány kivételtől eltekintve — vannak is jó példák. Míg otthon, Magyarországon élethalálharc folyik a kormánypártok és az ellenzékiek között, addig — éppen a bennünket érintő kisebbségi kérdések felvetésében és kezelésében — a szocialisták, szabad demokraták, fideszesek és kereszténydemokraták szövetkezni tudtak, sőt, a szlovákiai magyar képviselőkkel is együtt munkálkodtak.
Kelemen Hunor RMDSZ-ügyvezető elnökkel ellentétben, aki Frunda György készpénznek vett ET-bizottsági elnöki tisztségével három brüsszeli-strasbourgi RMDSZ-küldöttről mint nyereségről beszél, én ezt a névsort Tőkés László nevével kiegészítve négy erdélyi magyar képviselőről tudok, és hiszem is, hogy alapvető kérdésekben ez a négyes fogat, ki-ki a maga helyén, együtt is fog munkálkodni.
