Új rendszer szolgáltató nélkül
Vargyas egy részén a vízhálózatot a köpeci bányavállalat építette ki kárpótlásként, amiért tevékenysége miatt a kutak egy része víz nélkül maradt. A ’89-es fordulat utáni ma­gánosítások során a csövek hogy, hogy nem, a Transbar Rt.-hez kerültek. A cég szabadult volna a csőrendszertől, de a régi, folyamatos gondoskodást igénylő rozsdás vezetékek senkinek sem kellettek. Hanyagolásuk miatt olyannyira súlyosbodott a helyzet, hogy az elfolyt víz miatt a szántó egy-egy része elmocsarasodott, sőt, nádas alakult ki.
A vargyasi polgármesteri hivatal élt a 7-es kormányrendelet lehetőségével, s vízhálózat kiépítésére pályázott. A megállapodást 2008 márciusában írták alá, az egész falut lefedő rendszer pedig két és fél év alatt épült ki. Elkészült, ám az előírásoknak megfelelő szolgáltató hiányában szakszerűen működtetni azóta sem lehetett. Köztes megoldásként a polgármesteri hivatal maga fizette a víz előállítási költségeit, az időközben rácsatlakozók pedig – számla híján – ingyen jutottak hozzá. A baróti vízzel elégedett lakók nem nagyon akartak átállni az „új” vízre, mert csatlakozott falustársaik szerint az meszes és borvíztartalmú, azaz a háztartásban és az állatok itatására alkalmatlan. A gondok május elsején kezdtek szaporodni, amikor a Barótról érkező víz nyomása annyira visszaesett, hogy csak a község Olasztelekhez közel eső részének jutott belőle. Megszaporod­tak az önkormányzat rendszerére való csatlakozások, de ez sem hozott megnyugvást. A fokozott igény miatt a pumpák nem tudták ellátni a hálózatot, ráadásul a tapasztalatok azt mutatták, igazuk van azoknak, akik ódzkodtak a fúrt kutak vizének használatától.

Szükségmegoldások
Pájer Irma azt mondja, a baróti vízből májusban és júniusban egy csepp sem jutott fel a tömbház első emeletére, ezért július elején kifizették a mintegy 1000 lejes bekötési díjat, s csatlakoztak az új rendszerre. Két hétig minden rendben is volt, aztán ismét víz nélkül maradtak. „Megkerestem Imets Lajos alpolgármestert, aki azt mondta, nincs elég víz, azt pedig nem akarják, hogy Baróttól kapjuk továbbra is. Szóval, most már negyedik-ötödik hete, hogy – elkerülendő a háztartási gépek tönkretételét – a rokonoknál mosok és fürdünk, a disznónak és néhány tyúknak pedig a patakról hozzuk a vizet. Hogy milyen nehéz víz nélkül élni, csak az tudja, aki nap mint nap átéli ezt” – mondotta Pájer Irma.
A tömbház tőszomszédságában lakó Székely házaspár is elégedetlen: öt tehenüket, három tinójukat és egy lovukat ellátni akkor is nehéz, ha az udvarukon kút van. Naponta legalább kétszáz-háromszáz liter vizet kell hordaniuk, kávénak és teának valót pedig ötliteres kiszerelésben az üzletből vásárolnak. Véleményük szerint az lenne az üdvözítő, ha az új csőrendszeren a baróti víz folyna; annak minőségével ugyanis meg voltak elégedve.
Katona László a patakból és neje, Rozália szüleitől hozza a vizet. Hozzák, mert főzni nem lehet a vargyasi vízzel, félő, hogy szó szerint kifut a lábosból. Arra is volt példa, hogy fia rákérdezett, mit is esznek egészen pontosan, mert sem íze, sem színe nem hasonlít meggylevesre. És tényleg: a leves szép piros színe helyett sötétbarnán „tündökölt”, s íze sem volt az igazi. Azt mondják, egy idegen asszony egy pohár vizet kért, majd meglepetten kérdezte meg, itt borvíz folyik a csapokból? Nem kétséges, a vízzel nincs minden rendben, hiszen ha kicsit is állni hagyják a vederben, valóságos föle képződik.
Imets Júliáéknál május 4-én szűnt meg a vízszolgáltatás, rá egy hétre írásban fordult barátaival és ismerőseivel a baróti vízszolgáltatóhoz: ha meghibásodott valami, legyenek szívesek, javítsák ki, mert szükségük van az éltető vízre. Választ nem kaptak, ezért telefonon keresték meg a barótiakat. „A jogtanácsos vette fel a telefont, aki azt mondta, törvény szerint egy településen belül csak egy cég szolgáltathat vizet, s mivel Vargyas kiépítette saját rendszerét, arra kell csatlakoznunk. Rá is csatlakoztunk, de hol van, hol nincs vizünk. Ráadásul a kávéfőzőből, alig egy hét után, evőkanálnyi mészkövet kapartunk ki. Tarthatatlan a helyzetünk!” – fakadt ki az asszony.
– A polgármesteri hivatalban azt mondták, használható a víz, sőt jobb, mint a sepsiszentgyörgyieké, de akkor mitől fut ki forraláskor, s mi az a fehér por, ami utána marad? – tette fel a kérdést Máthé Margit. Állításának alátámasztására egy pléhcsuporba decinyi vizet tölt, egy perc sem kell, s sisteregve főni kezd. Kezét folyamatosan a gázcsapon tartja; sejtése beigazolódik, a víz látványosan főtt fel, s ha nem vigyáz, kifut a kis edényből. Azt mondja, ettől a fehér portól nem tudnak szabadulni, mosogatás után is meglátszik az edényeken, a virágok levele és a paradicsom is olyan, mintha permetezték volna. A szomszédban az autót mosták meg, egy óra múlva pedig nem lehetett az ablakon kilátni – mondja szörnyülködve, majd hozzáteszi: nem ma, nem holnap vagy a jövő hé­ten, de meggyőződése, egy idő után a vargyasiak tömegesen fognak a kórházba kerülni, ha nem változik a helyzet.
Román Attila szerint kétségkívül valami hibát követtek el a kivitelezők, amikor a kutat fúrták, mert minden bizonnyal a borvízréteget is elérték, amitől nemcsak meszes, de vasas is lett a víz. Ő nem járt a tartályoknál, de beszélt olyannal, aki igen, az pedig azt tapasztalta, hogy gázszag terjeng a környéken, ami olvasatában szintén a borvíz jelenlétére utal. „Nem felelősöket kell keresni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tervek elkészítéséért valaki fizetést kapott, illetve valaki át is vette az elvégzett munkát. Nem megengedhető, hogy mások gondatlansága miatt gépek menjenek tönkre, az állatoknak pedig messziről kelljen hozni a vizet” – fogalmazott az MPP-s tanácstag.

Nem elég a jóindulat
Vargyas polgármestere, Ilkei Ferenc állítja, a víz minőségével semmi gond, mindössze az nehezíti az ellátást, hogy a pumpák nem bírják a megnövekedett igénybevételt. A Sepsi­szentgyörgyön elvégzett vizsgálatok szerint a víz minden paramétere megfelel a követelményeknek, „az a por” benne kell hogy legyen a vízben, mosáskor pedig Calgonnal semlegesíthető, úgyhogy a gépekben kárt nem fog tenni. „Az elmúlt napokban tényleg gond volt a vízellátással, hiszen hosszabb áramkiesés is történt, de most szakemberek vizsgálják, hamarosan javaslatokat tesznek, miként lehetne elérni, hogy az átlagosan szükséges – nem most, amikor öntözésre is használják az ingyen kapott vizet – 260–270 köbmétert miként lehet gond nélkül kiszivattyúzni” – mondta a községvezető. A szolgáltatás Ba­rótnak való átadását jelen formájában törvény nem teszi lehetővé – Ilkei azt mondja, ha lehetne, akár holnap is aláírná az erről szóló megállapodást –, hiszen arra közbeszerzést kell kiírni. Az egyetlen áthidaló megoldást az jelenthetné, ha egy kistérségi egyesületet alakítva utalnák át a szolgáltatást Barótnak.
A baróti vízszolgáltató vezetője, Bocz Béla úgy nyilatkozott, ők nem zárták el a vizet, s hogy a csapokból nem folyik, a vízveszteségek miatti nyomáscsökkenésnek tudja be. Azt mondja, a mintegy 3,6 kilométer hosszú cső annyira elrozsdásodott, hogy javítani már nem érdemes – méréseik azt mutatják, naponta 600–700 köbméter víz folyik el.
Vargyas kiépítette saját befogórendszerrel ellátott hálózatát, így természetes, ha azt működteti, ám nem zárkózik el attól, hogy szükség esetén valamilyen módon segítsen – mondotta Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András. Ehhez elsősorban az kellene, hogy a községi tanács hivatalos úton jelezze igényét. Ilkei Ferenccel már nem hivatalos módon tárgyaltak a kérdésről, de a megoldás megtalálásához szakemberek bevonására is szükség lesz, s jogilag is meg kell teremteni a megállapodás alapját.
Jóindulatból deklaratív szinten nincs hiány, ám minden jel arra mutat, a vargyasiaknak még jó ideig türelemmel kell lenniük, mert a helyzet egyhamar nem oldódik meg. Marad hát a boltból való vásárlás, a falu másik részén való mosás és mosakodás, a patakról való vízhordás. A kérdés csak az: miért kellett annyit várni a megoldás keresésével, míg alternatíva nélkül maradtak a lakók?