Falunapokra készülve
Aktív munkaerő, természeti kincsek képezik a vidék gazdasági potenciálját. Volna, amire alapozni – mondták –, de peregnek az évtizedek, és Magyarhermány képtelen visszakapaszkodni arra a gazdasági szintre, amit sikeresen tartott ennek előtte. Nem kellett viselnie a kollektív gazdaságok elkerülhetetlen béklyóit, megmaradt a nép kezében a megtartó magánbirtok, erdő és kaszáló, a vad- és házi állatállomány, ismert az erdővidéki ember szorgalma és munkaszeretete – és mégsem tud olyan gyümölcsöket teremni, amelyek a jólét jeleit mutatnák.
Komporály Sándor helyben lakó magánvállalkozó próbált egyfajta riadót fújni. Elmondta, hogy kezdetét vette egy felette szomorú folyamat: a fiatalok családostól próbálják elhagyni az ősi fészket, keresik a más tájakon kínálkozó munkalehetőségeket. Igen fontos lenne meggátolni a beindult folyamatot, megtartó élettérré varázsolni a Barót vize völgyét, ami azonban nem könnyű. Sok fiatal számára üres szöveg már, hogy befektetőt kell hozni a faluba, mentőövként csak új munkahelyek teremtése mutatkozik. Túl azon, hogy kezdetben közművelődési és sportmozgalmi cé­lokat tűzött ki az itt megalakított Há­mor Egyesület, vezetőit egyre jobban a lakóközösség gazdasági és szellemi felemelkedése foglalkoztatja.
– A tavaly vállaltam el a már létező egyesület vezetését – tájékoztatott Komporály Sándor. – Első lépésként közösségkovácsolásba kezdtünk, amire alkalmasnak bizonyultak a 2011-es falunapok. Kezdeményezé­sünk­re épült a falu bejáratához a nagy székely kapu, amolyan figyelmeztetőként, hogy nemhiába viseli a település a nevében a magyar szót. Közös erőfeszítés eredménye volt: a faanyagot a magyarhermányi közbirtokosság adta, magunk álltuk a szállítást, a faragókat a baconi tanács fizette, az alapozást-kőrakást Baló István helybeli kőművesmester végezte hermányi terméskőből.
A vezetőségben helyet kapott még Dimény Mónika, az iskola igazgatója, Fancsal Zsolt lelkipásztor, pénztáros Molnár János. Az anyagiak függvé­nyében tervezik, hogy idén rendezik a falu legnagyobb hozamú ásványvizét, az Alszegi borvizet. Köz­szemlére akarják tenni kémiai összetételét és orvosi javallatait, hogy tudja, aki használja, mire jó ez a savanyúvíz.
A település életének jobbítására a sokak által végesnek hitt út helyett a lehetőségek felé vezetőnek a keresésében gondolkodtak. Az összetartásra buzdító további közösségformálást szolgálta a fiatal házasok szüreti táncmulatsága, de mindenekelőtt az a kezdeményezés, hogy alakítsanak helyi fúvószenekart, ami színesebbé és vonzóbbá tudja tenni a helyiek együttlétét. Az egyesület 18 alaphangszert vásárolt, és beindították a rendszeres próbákat. A Három­széki Közösségi Alapítványtól nyert anyagiakból sikerült még két új hangszert beszerezni. A baconi tanács évente 2500 lej segítséget irányzott elő támogatásukra. A zenekari tagok zöme jó hallással rendelkező iskolás és fiatal, betanító karmesterként Vágási István baróti karmestert hívták meg. Magyarhermányban ennek a fajta zenekultúrának nem volt hagyománya, éppen ezért izgalommal várja a faluközösség a zenekar első fellépését az augusztus 25-én tartandó falunapon.
Ellátogattak a Veszprém megyei Hegymagas testvértelepülésre azzal a céllal, hogy felújítsák, életesebbé tegyék a sok évvel ezelőtt kialakított baráti kapcsolatot, körvonalazták a közeljövő teendőit.

Váltás után új tervek
Bacon község új vezetősége változást hozott Magyarhermány képviseletében is. Az idén egyetlen személy, Dimény Mónika, a helybeli Máthé János Általános Iskola igazgató asszonya jutott be a községi tanácsba.
– Sajnos, egyedül képviselem Magyarhermányt – mondta –, mert az összeállított lista alapján csak én jutottam be a községi tanácsba. Túl kevés idő telt el a választások óta, lényegeset nem tudok mondani, a tervbe vett munkálatokat mind régi programok anyagi alapjaiból fogják folytatni, amit én nem ismerek. Ismételem a régi nótát, hogy lehetőség lesz a Kisbacon és Magyarhermány közötti útszakasz aszfaltozására, ígéret hangzott el, miszerint újjá fogják építeni a falu közötti hidakat. Az új polgármester elmondta, hogy nyitott lesz a hermányiak irányában, részrehajlás nélkül próbálja megoldani falunk gondjait. Iskolánk tanulólétszáma nem apadt, ebben az évben is 278 tanulóval indulunk, de az arány változott, mert állandó apadásban a magyar gyerekek száma, növekedőben a román anyanyelvű roma tanulóinké, iskolánk ugyanis magyar és román tagozattal működik. Az tanulók 70 százaléka roma gyerek.
– Jár-e roma tanuló magyar osztályba? – tettük fel a kérdést.
– Vannak olyanok is, de nem sok. Akik motyogják a magyart, a magyar állami segély kedvéért magyar osztályokba iratkoztak. Van néhány szülő, aki azért íratta gyerekét magyar osztályba, hogy tanulja meg a magyar nyelvet. Meg kell mondanom, eléggé nehezen sikerül. Hu­szonhárom pedagógus dolgozik itt. Az iskolaépületet 2010-ben felújították, majd egy másik épülettel bővítették az iskolát, megfelelőek a tanítási viszonyok. Sajnos, óvodaépületünk nincs, változatlanul az erdő-közbirtokosság székházában működünk, egyelőre új épületre nem lehet számítani. Lelkészünk révén sikerült egyelőre ideiglenes testvériskolai kapcsolatot teremteni a ceglédi református iskolával. Mi már jártunk Cegléden, ebben az évben ők szándékoznak idelátogatni.

Szerencsés találkozás
A 75 éves Virág András jól ismeri szülőfaluja környékét. Együtt vettük számba Magyarhermány hasznosítható ásványi kincseit, melyek, ha nem is azonnal, de távlatilag értékesek lehetnek. Kérdés, hogy kiaknázásukra lenne-e pénz, vállalkozói merészség és nem utolsósorban piac.
Ágoston hídján felül, az Erős patak jobb oldalán bányászták régen a vulkáni homokot – mondta. Könnyű betontéglák készítésére kiváló volt. Ellenőrzés hiányában kilopták belőle a cementet, s amikor kipróbálták a téglákat, nem feleltek meg a követelményeknek, és bezárt a kitermelés.
E sorok írója erdővidéki szakemberként emlékszik a kitermelésre. Bizonyára újra lehetne kezdeni.
 Mejeszmájban a földréteg alatt 50 cm-re a fehér diatomaföld – folytatta Virág. – Értékes, hasonló az erdőfüleihez. Egy időben feltártuk, hogy láthassák a fővárosból ide érkezők, s azt kérték, takarjuk vissza. Ez az ezerhasznú kovaföld mindenütt jelen van Erdővidék északi peremén, tetemes tartalékokkal rendelkezik, technológiáját is ismerjük.
Mi azzal toldjuk meg a felsorolást, hogy a Varjúvár a féldrágakőként emlegetett hermányi színes opálok lelőhelye. Természetes ékszereknek kiváló, csak csiszolóműhely és piac kell hozzá.
A falu határában,  a Buzgónál bányászható a lapokra szétváló szürke andezit, Nagymátéban pedig az a vörös andezit, mely a teljesen kihalt magyarhermányi kőbányászat és kőfaragás alapjait képezte. Ha egyéneknek esetleg nem, de a közbirtokosságnak jelenthetne jövedelmet. A burkolatként használt lapos köveket ki tudja, hogy honnan hozzák, pénzért, és mindenki megvásárolja, amikor itt is van, Bodvajban!
Nem a legkiválóbb ugyan az az agyagfajta, amit a hermányi fazekasok használtak, de volt olyan időszak – jegyezte meg Virág –, amikor tizenkét fazekas dolgozott ebben a faluban! Most, amikor nagy divat a kerámia, miként lehetséges, hogy senki nem gondolt arra, jó lenne foglalkozni a hagyományos és szép zöld mázas hermányi kerámiával, és például a kádármesterséget sem folytatja senki itt?!
Semmiképp nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Magyarhermány környéki agyagvasérceket, amelyeket kis mélységű fúrásokkal is kutattak, nyersanyagai voltak a bodvaji, erdőfülei és a székelyszáldobosi kohóknak. Ipari értéküket ideje volna felülvizsgálni, akárcsak a Kakukk-hegy körzetében előforduló hematit vagyis vörösvasérc-kristályokét, amit szpekularit, népies nevén „kakukk-hegyi gyémántok” néven ismerünk az irodalomból. Az ékszeripar igen értékes elemei, a hematit nyakláncok, fülbevalók ismert ékszerek. Egy hematit medál üzleti ára Magyarországon könnyen eléri a 4000 forintot (több mint 60 lej). Újabban a gyógyító kövek iparában egyre gyakrabban emlegetik. Így például a cölesztin hematit kristályokkal egy tálba helyezve könnyen feltöltődik. Nem érdemli meg hát, hogy megmosolyogjuk. Idézzük a világszerte ismert szakvéleményt: „a hematit, más néven vérkő a Bakok, Skorpiók, Kosok és Vízöntők köve. Magas vastartalma miatt pozitív hatással van a vérképre. Fokozza a regenerációs képességet. A terhesség alatti fáradtság enyhítésére is alkalmas. Viselője energikusabbá válik.”
A falu határában, a Fűrész patak völgyében lignitet is bányásztak, amiről Máthé János falutudós is megemlékezett. Nos, az olyan „földes barnaszénnek”, amilyen ez is, kisebb a mineralizációsodási foka, magasabb a humuszsavtartalma, és por vagy megőrölt formában gyakran használják a nagyon savas és humuszban szegény talajok feljavítására. A magyarhermányi telep fekvését, tartalékainak mennyiségét, kitermelhetőségét az első világháború után senki nem tisztázta. Lehet tehát könnyen rámondani, hogy értéktelen?!

Vizek és vadak
Rátértünk az ásványvizekre, melyekben gazdag a falu határa. Virág András a Fekete patak völgyében lemélyített fúrásból buzogó szénsavas langyos víz hőmérsékletét 20 Celsius-fokra becsülte, ami azt jelzi, hogy a mélyben termál ásványvíztartalékokra lehet számítani. Mosolyogtunk: azt szerettük volna tudni, hogy ha ott termál-strand lesz, fogunk-e mi abban megmártózni? Az viszont komoly dolog, hogy van ezek között a források között bikarbonátokban gazdagabb víz, amit palackozni lehetne és gyógyszertárak polcairól árulni orvosi ajánlás szerint.
– Említette, hogy vadászati célokra az Abies Hunting vett bérbe itt egy bizonyos vadászterületet. Hoz-e ez valamelyes hasznot, mert ez is hasznos kincse a hatalmas erdőségeknek?
– A cég csak a közbirtokosság területét bérli, de van a lakosságnak 850 hektárnyi magánerdőbirtoka, amin vadásznak. A Ciheres erdő, ott tartózkodnak a vadak, onnan indulnak prédaútjukra. Erre is bérleti szerződést kellene kötni az önkormányzaton keresztül, hogy onnan kapjuk meg a járadékunkat, esetleg azt beszámíthatná a tanács az erdőtulajdonosok adójába. Értékeink ott pihennek a föld mélyében, vagy épp annak tetején. A valóság az, nagyon nehéz a hermányi nép élete. Mindenki nem tud innen elmenni jobb lehetőségek reményében. Itt kell megélhetést teremteni, ha lehet, közös erőfeszítéssel.
Sárkány Árpád mérnököt csak mobiltelefonon, az afrikai Mozam­bik­ban értük el. A hermányi magánerdők kapcsán így csak hazaérte után tudjuk közvetíteni válaszát.
Távozásunk előtt még két kedves magyarhermányi emberrel váltottunk szót: Komporály Viktor baróti magánvállalkozóval, aki hermányinak vallja magát, hiszen ott ismerte meg édesapjával a munkaszeretetet és Fancsal Zsolttal, a kálvinista gyülekezet új lelkészével, aki szívvel-lélekkel munkál azon, hogy ne essen szét a régi jó gyülekezet, legyen megtartó ereje-magja a falunak. Ott fogalmazódott meg az a feladat, hogy a témakörök kiváló ismerőinek bevonásával meg kell írni a reprezentatív jellegű Magyarhermány-könyvet.