Megjelent György Ervin prefektus, késve ugyan, de beszaladt Sepsiszentgyörgy polgármestere, Albert Álmos, a megyei tanács is elküldte képviselőjét, Baki Jánost, eljött a megyei főtanfelügyelő, Keresztély Irma, képviseltette magát Lucian Vasiliu személyében a Nemzeti Sporthivatal, megjelent egy sor szentgyörgyi testnevelő tanár, edző, de Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Barótról és Bodzafordulóról senki, sem polgármester, sem testnevelő tanár... Így aztán az érdemi vita Sepsiszentgyörgyre zsugorodott. A mintegy húsz-huszonöt szentgyörgyinek mondta el Marian Ştiopu megyei sportigazgató mondandóját a megye teljesítménysportjáról — tűrhetőnek minősítette —, tömegsportját meg is dicsérte, na és a megye sportbázisáról alkotott véleményét. Ami a távlatokat illeti — rövid és közép távon — úgy vélte, hogy jó volna, ha mindenik vidék — már mint a székek, Erdővidék és Bodza vidéke — fokozottabban támogatna egy-egy sportágat, olyant, melynek legerősebb a hagyománya az illető vidéken. Ehhez kellett volna hozzászólniuk a ,,vidékeknek", de... Vitába szálltak tehát a szentgyörgyiek, felsorakoztatva több figyelemre méltó gondolatot, ötletet. Közbe-közbeszólt a Lucian Vasiliu úr is, kezdte a hallgatóság kioktatásával, nem restellte Gigi Becalit követendő példának hozni fel — szerencsére Ion Ursache úr helyére tette ezt a Becali-ügyet, jelezve, hogy nem éppen ide való —, na de szólt a sportbázisok decentralizálásáról is, elmondta, hogy beindult, aztán adott pillanatban mintha leállt volna, de ez csak látszati, egyszerűen arról van szó, hogy az illető tanácsok, polgármesteri hivatalok leálltak az igényléssel..., de jó tudni, hogy folytatódik, kérni kell, és minden tanács, polgármesteri hivatal tulajdonába veheti az őt megillető sportlétesítményeket. Szentgyörgy sportjának jövőjét megvitatták tehát, de a megyéét...

Ez az ülés hűen minősítette a megyei sportigazgatóság és a négy város, zóna, vidék (nevezzük bárhogy) közötti kapcsolat milyenségét. S akkor még beszélnek — tették ezt többször is — a sportmozgalom koordinálásáról. Uraim!