A helyhatósági választásokat követően Barót városi tanácsa Szakács Lászlót választotta alpolgármesternek. Az RMDSZ-listán mandátumot szerzett tanácstag 49 esztendős, nős, felnőtt lánya és fia van, 1981-től megválasztásáig a bányánál dolgozott, legutóbb bányamesterként. Bevallása szerint azért vállalta a tisztséget, mert meggyőződése, csapatmunkával és közös tenni akarással a várost fejleszteni lehet, s ő annak tevékeny részese akart lenni.
– Nincs tapasztalata a közigazgatásban, hogy érzi, meg tud birkózni az önre bízottakkal?
– Tényleg nincs tapasztalatom a közigazgatásban, de az emberekkel bánásban igen. Ne feledjük, harminc évnél többet dolgoztam a bányavállalatnál, ahol meglehetősen sokrétű munkát végeztem, emberek voltak rám bízva, csoportokat igazgattam, tehát azért nem teljesen új a mostani feladatkör. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg embert ismerek, azaz lesz, kitől segítséget és tanácsot kérnem, ha a helyzet úgy hozza.
– Milyen feladatokkal bízta meg Lázás-Kiss Barna András polgármester?
– Mivel a polgármesteri hivatal működési szerkezete heteken belül változni fog, a polgármester úrral közösen úgy döntöttünk, hivatalosan még nem osztjuk meg egymás közt a feladatokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs semmi tennivalóm: minden reggel számba vesszük a teendőket, s meghatározzunk, mit is végzek aznap. Általában az apróbb, de utánajárást követelő, hétköznapi kérdéseket oldom meg. Én szervezem meg a társadalmi segélyre jogosultak közmunkáját, de a közterületek rendezését, a tatarozások felügyeletét és a géppark igazgatását is intézem.
– Akkor beszéljünk ezekről a tennivalókról kicsit részletesebben!
– Szociális munkás Baróton és minden faluban van, rájuk általában településeink közútjait és a közintézmények környékének tisztán tartását bízzuk, de feladatot kapnak majd a lomtalanítások alkalmával is. Az az igazság, munkájukat elég nehéz megszervezni, hiszen nem egységesen, hanem családjuk általános helyzetét figyelembe véve kell rövidebb-hosszabb időt a köz javára dolgozniuk, ráadásul a szociális ankétok miatt több családnak is elvágták a segélyezését. Felmértük a gépparkot, amit kellett, megjavítottunk, így nemsokára néhány mezei út gyalulásának is nekifoghatunk. Fokozott figyelmet fordítunk a játszóterekre, karbantartásukra, hiszen a legkisebbeket szolgálják, baleset nem történhet. Mivel azt szeretnénk, bár lakónegyedenként legyen egy-egy működő vízcsap, térkép alapján megkerestük azokat, kiderítettük, melyek használhatóak, s melyek szorulnak javításra. A közterületek rendezése előtt a tanácstagokat megkérdezzük, mit láttak, hol kelne el jobban a segítségünk.
– Nyári tatarozást hol végeznek?
– A bölcsődében már nekifogtunk a javításnak, hamarosan pedig a sportcsarnokra is sor kerül. Ott az ablakok szigetelését kell megoldanunk, majd meszelés következik. A bodosi iskolánál cserepeztünk és meszeltünk, Miklósváron és Felsőrákoson pedig fásszínt építettünk a tanintézményeknek.
– Mindezt hány emberrel végzik?
– Ha mindent összeszámolok, alig hat alkalmazottal végezzük a munkát. Nagy szükség lenne még egy asztalosra és kőművesre is, ám a munkahelyek befagyasztása miatt nem alkalmazhatunk egyet sem. Pedig nagyon jól fogna munkájuk, mert bármerre nézek, csak tennivalót látok.
