Ingatag a rendszer, nehéz haladni
A megüresedett katedrákat az eddigi gyakorlattól eltérően nem központi szinten hirdették meg, hanem az iskolákban, és a tanárok nem egységesen, hanem az adott iskolában vizsgáztak (vagy több iskolát tömörítő központban). Tavasszal még úgy volt, hogy minden intézmény maga szabja meg az elvárásait, de menet közben rájöttek, hogy ez zavart okozhat az elért minősítések összehasonlításában, és a minisztérium úgy döntött, azonos feladatok elé állítja a jelentkezőket.
Az állások betöltése mégsem a legjobb jegyek sorrendjében történt, mert egy-egy pedagógus csak egy-egy iskola (vagy központ) által meghirdetett katedrára pályázhatott, és akkor sem választhatta a szomszéd iskolát, ha jobban teljesített, mint az ottaniak. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy abban az iskolában, ahol öten versengtek egy posztért, 9-es fölötti átlaggal is hoppon maradtak tanárok (mert csak egyikük nyerhetett), másutt pedig a 7-est alig meghaladó dolgozattal is végleges álláshoz jutottak (mások).
Ez a vizsgáztatási rendszer tehát nem az értéket és nem az oktatás minőségét szolgálja – véli a főtanfelügyelő, aki szerint a vizsgáztatás módszertana jövőre várhatóan újra megváltozik, bár ez aligha vigasztalja azokat a jól felkészült pedagógusokat, akik az idén a nem eléggé átgondolt reformnak estek áldozatul.
A reform egyébként Keresztély Irma szerint nem egy véges folyamat, hanem állandó igazodás a változó valósághoz, elvárásokhoz, amit lehet jól is, rosszul is értelmezni és kivitelezni. Nálunk, sajnos, inkább rombolni szeretik az elődök munkáját az új tisztségviselők, mint tovább építeni, ezért instabil a rendszer, és nehéz haladni, de a tanárok kiválasztása más országokban is fogas kérdés: Magyarországon a fenntartó helyi önkormányzatok alkalmazzák őket, Németországban az iskolavezetők, Angliá­ban az önkormányzatok és az iskolák együtt döntenek, ám ez sehol sem zökkenőmentes, a jó megoldást még nem sikerült megtalálni – vélekedett.
Megyénkben az állami oktatásban 4137-en dolgoznak, közülük 2963 pedagógus, 355,25 kisegítő személyzet, 818,75 pedig más munkakört tölt be (a törtszámok a részmunkaidős foglalkoztatást jelölik). Ez nem elég, az idén 67 új állást kért a tanfelügyelőség, mert az előkészítő osztályoknak az iskolákhoz való csatolásával az óvodák létszáma nem apadt arányosan, sőt, néhol nőtt, a szakiskolákban is szükség van még oktatókra.

Önkormányzatok felelőssége
Az már az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, hogy a helyi iskolarendszert kialakítsák. A főtanfelügyelő szerint azonban megengedhetetlen, hogy két-három gyermekes osztályok működjenek Sepsi­szentgyörgyön, külön tanítóval – és nem csupán a kiadások miatt, hanem mert a tapasztalat szerint ezek színvonala igen gyenge, a legjobb tanulók nagy létszámú osztályokból kerülnek ki. A megyeszékhelyen nincsenek távolságok, a minőségi oktatás érdekében lépni kell, ám ez nagy ellenkezésbe ütközik a tanácsban, és bár ő maga már több évvel ezelőtt kidolgozott egy stratégiát a helyi iskolák újraszervezésére, és ez részben meg is valósult (a Gámán János- és a Puskás Tivadar-iskola egyesítése, illetve egyes óvodák és iskolák összecsatolása), egészében túl kevés támogatóra talált, és akkor már késő lesz, amikor a gyermeklétszám apadása miatt kényszerülnek lépni az intézmények. Ha így megy tovább, öt-tíz év múlva bezárhatjuk a lakótelepi iskolákat, és az senkinek sem lesz jó – vélekedett.
Új stratégiára, részletes elemzésre és elszántságra van szükség ahhoz, hogy elejét vegyük a bajoknak, és ütőképes oktatást biztosítsunk városainkban, mert ott vannak gondok, a falusi iskolarendszer jelenleg kiegyensúlyozottan működik. Jó példa pedig van: Bodzafordulón a városvezetés egy elméleti líceumot és egy szakközépiskolát működtet, ezt Baróton és Kovásznán is meg lehetne valósítani, a túlduzzasztott megyeszékhelyi intézményeket pedig karcsúsítani kellene –  amíg azonban az emberek ragaszkodnak az érettségihez (ami nem kötelező, és mesterségbeli tudást sem ad), addig nehezen lehet ésszerűsíteni a dolgokat, holott ez olykor rajtunk áll.