Áder János magyar köztársasági elnök szerint a diktatúrákkal szembenéző demokrataként nem elég azt mondani, hogy az áldozatok oldalán állunk, ki kell mondani azt is: elkötelezettek vagyunk a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés mellett.
Az államfő erről a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben tartott, Szembesítés a múlttal című nemzetközi konferencián beszélt tegnap. Kiemelte: az említett három érték nem véletlenül tartozik azok közé, amelyeket a diktatúrák elsőként igyekeznek felszámolni, ezért vigyázni kell, hogy azok minden generációnak követhető és követendő, azaz életteli és megújítható értékei maradjanak. Áder János hangsúlyozta azt is, nincs értelme baloldali vagy jobboldali diktatúrákról beszélni, az áldozatoknak ugyanis mindegy, hogy a szocializmus, a kommunizmus vagy a fasizmus nevében követtek el velük szemben embertelen tetteket. Navracsics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes kifejtette: a közép-európai nemzetek számára a nemzetközi és a nemzetiszocializmus közötti hasonlóság nem tudományos kérdés, hanem mindennapos tapasztalat, mindkettő eredendően totalitárius, ugyanazt a terrort, megalázást, önkényt és erőszakot használták országokkal, népekkel és osztályokkal szemben. Több külföldi igazságügyi miniszter és igazságügyért felelős államtitkár is felszólalt a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben tartott, Szembesítés a múlttal című nemzetközi konferencián. A politikusok kiemelték, meg kell akadályozni a totalitárius rendszerek tetteinek megismétlődését, az európai emlékezetintézetek vezetői pedig egy múzeum létrehozásáról szóló nyilatkozatot írtak alá. A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy látja, a kommunizmust megtapasztaló közép-európai országok egységesek abban, hogy azonos mércével ítélik el a nácizmust és a kommunizmust, és nem lehet rájuk kényszeríteni, hogy különbséget tegyenek az áldozatok között. Schmidt Mária azt mondta: azonosságok és különbségek is vannak a két huszadik századi totalitárius diktatúra között, de egyformán emberellenesek voltak, kollektív ismérvek alapján válogatták ki azokat a csoportokat, amelyeket megsemmisítésre ítéltek. A szenvedésnek sok formája volt a kommunista országokban: voltak, akiknek a gondolatait, másoknak a szabadságát semmisítették meg, amikor bebörtönözték őket, társadalmi csoportokat tettek szégyenlistára, küldtek a Gulagra, népcsoportokat deportáltak a Szovjetunióba. Elvárható azoktól az európai országoktól, amelyek nem szenvedték meg a kommunista diktatúrát, hogy megnyissák a szívüket és az eszüket Európa másik fele előtt, és próbálják megérteni azokat a tapasztalatokat, amelyeken az ott élők keresztülmentek – mondta.
