Búcsú Matekovics Jánostól

2012. augusztus 28., kedd, Közélet

Néhány hónapja, utolsó találkozásunkon Weöres Sándor Bolero című verse felől érdeklődött, te mindent tudsz, nézett rám, kissé kételkedve, nem létezik, hogy ezt, éppen ezt ne tudnád. És én rögtön el is kezdtem, nehogy gyanakodni kezdjen, mert voltak pillanatai, amikor fölöttébb gyanakvónak tűnt ez az örök rebellis, tántoríthatatlan újságíró, a romániai magyarság száguldó riportere, a hatvanas évek legendás Ifjúmunkás című hetilapjának vezető riportere, a soha nem elég éber, viszont bosszúálló cenzorok és kultúrairányítók pofozóbábuja.

 „Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, / a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át! / A száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, / olyik még visszanéz, a holdsugár lábnyomába lép, / végül mind elmegyünk...”
Kissé kétkedve nézett rám, és elfordult, amikor faggatni kezdtem, ki lesz a következő meghívott a sajtóklubban. Élete utolsó nagy vállalkozása volt ez az évekig működő sajtóklub, ahol az irodalom, a művészetek, a kultúra, a politika, a gazdaság jelesei is megfordultak. Sokat búsongtunk, jöhetnének többen is, de hát a törzsközönség megvolt, s ebben a változó világban már ez is sokat jelentett. Hogy mégis mennyit, azt világosan látjuk most, hogy nincs. Lényegét megmutatja hiánya. János riporterként kezdte pályáját, és műfajához évtizedekig nem lett hűtlen, egyszer kötetbe is gyűjtötte jobb(nak gondolt) riportjait, ez a könyv nyilván a jéghegy csúcsa, száz és száz és ezer riportja, cikke rejtőzik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek lapjainak sárguló, barnuló oldalain. Fáradhatatlanul mérte fel a valóságot, térképezte fel esélyeinket. A kisemberhez, az örökké megalázott, meghurcolt kisemberhez volt hűséges. Életének egy periódusában viszont nem írt riportot, egy művelődési házat vezetett a fővárosban, és a bukaresti magyarok kedvelt találkahelyévé, fórumává tette a Petőfi Házat. Itt a pénzügyi ellenőrök szálltak rá, és lehetetlenítették el, de nem adta fel. Visszatért a sajtóba.
Hogy is végződik a Weöres-vers? Ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk... Nem hittem volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik, s ő is elmegy a többiek után, elindul a pusztaságon át, s „még visszanéz, mert látni vágy”.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2012-08-28: Közélet - :

Református szervezetek tiltakoznak (Mikó-ügy)

A Magyar Népfőiskolai Collegium elnöksége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnöksége felszólította az illetékes román hatóságokat, hogy semmisítsék meg a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításáról hozott bírósági határozatot. Csatlakozva a Romániai Református Egyház zsinatához és a Romániában élő Keresztyén Egyházak Közösségéhez, a szervezetek követelik, hogy a visszaállamosítások kísérletét azonnal szüntessék meg, és „a jogállamiságot maradéktalanul tartsák meg” Romániában.
 
2012-08-28: Belföld - :

Hírsaláta

MAROSVÉCSEN ÁPRILY LAJOSRA EMLÉKEZ­TEK. Születésének 125. évfordulóján Áprily Lajosra emlékeztek szombaton Marosvécsen a helikoni írók leszármazottainak találkozóján. Az idén kétnaposra szervezték a rendezvényt, filmbemutató, megemlékezés, Áprily-vers­összeállítás, beszélgetés szerepelt a műsorban. Péntek délután Simonffy Katalinnak és diákjainak Bonchidáról, illetve Marosvécsről készült filmjét vetítették, majd Szabó Bálint építész, műemlékvédelmi szakember beszélt az erdélyi kastélyokról, építészetről, állagmegőrzésről, műemlékvédelemről. A kastélyparkban tartott szombat délelőtti megemlékezésen jelen voltak Kemény János leszármazottai, Makkai Sándor unokája, Szentimrei Jenő, Kós Károly, Vita Zsigmond, Kovács László leszármazottai, a falu lakói, marosvásárhelyi, szászrégeni, kolozsvári vendégek. (Új Magyar Szó)