1857-ben harminchét éves fiatal házas, és már ezredes Wellenreiter János, amikor beindítja Sepsiszentgyörgy első, igazi értelemben vett üzemét, a sörgyárat, vagy amint akkor nevezték, a sörfőzdét.
Ki volt Wellenreiter János, honnan és mi célból érkezett Sepsiszentgyörgyre? Az egyetlen fennmaradt hivatalos okmány, amelyből a válaszra következtethetünk, a helyi katolikus egyház 1941-ben kiadott házassági anyakönyvi kivonata. Eszerint az óbecsei születésű Wellenreiter János Pécsről érkezett Sepsiszentgyörgyre valamikor a 19. század derekán. 1857. február 16-án kötött házasságot a mariazelli születésű Haurik Karolinával (1. kép). A Haurik név sem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön, hisz a hivatal 1835. évi megalakulásától évtizedeken át Haurik József volt a helyi postamester, és vendéglőt is tartott fenn. Az 1837-ben született Karolina apja Haurik Vilmos, aki feltételezhetően a postamester testvére lehetett. Házasságukból három gyermek, János, Karolina és Vilma született. Karolinát Hatolykai Pap János táblabíró, majd ügyvéd, a munkásbiztosító elnöke vette feleségül. Karolina fiatalon meghalt, Pap János pedig néhány hónap múlva Vilmát választotta nőjéül. Az ő unokájuk Miklós (született Pap) Mária, aki ma gyerekeivel a családi ház lakója.
Wellenreiter János apja Wellenreiter József, anyja Khilosin Magdolna. Utóbbi a szentgyörgyi római katolikus temetőben levő családi kriptában nyugszik (a sírfelirat szerint Wellenreiter Józsefné). János az az 1860-as években a helyi Nagyvendéglő bérlője volt, sörgyárát 1857-ben alapította. A sörfőzdét már akkor a mai Kós Károly út 11. szám alatti, 1857-ben épített családi ház déli szárnyában rendezte be. (Egy 1858. évi átirat szerint abban az évben még nem viselt házszámot az épület.) Az 1998-as tatarozás alkalmával az utcai fal felső mészrétegeinek eltávolítása után a kapu fölött láthatóvá vált a cég felirata is (2. kép). Közben János testvére, Wellenreiter György földbirtokos Kézdivásárhelyen nyit sörgyárat, mely a mellékelt címke (4. kép) szerint még az 1940-es években is az ő nevét viseli.
Wellenreiter János 1882 áprilisában halt meg, a főzde irányítását felesége vette át. A sörfogyasztás egyre népszerűbbé válásával, a termelés növelése pedig a gyár bővítését tette szükségessé. Wellenreiter Jánosné 1892-ben építtette fel a családi házzal szemben, a mai Mihai Viteazul Líceum telkén a mellékelt felvételen is megörökített gyárat. (3. kép, ez a felvétel egy 1899. évi, a cég által készített újévi üdvözleten is látható.). A gyár termelése 1898-ban elérte a 4500 hektolitert. Kézdivásárhely két sörgyárával együtt hárman biztosították Háromszék és Csík sörszükségletét. Eközben állandó és egyre nyomasztóbb konkurenciában álltak a szebeni, brassói és földvári sörfőzdékkel. 1901-ben Wellenreiter Jánosné is meghal. A gyár vezetését Schwarz Ferenc veszi át, aki néhány vállalkozó társával részvények kibocsátásával és eladásával szeretne a gyár és a telek tulajdonosává válni Székely Sörgyár Részvénytársaság néven. Sikertelen vállalkozásuk 1904-ben a gyár felszámolásához vezetett, a telket a magyar állam vásárolta meg az 1910-ben megnyitott Magyar Királyi Állami Tanítónőképző részére.
