Románia 1989 után hosszú ideig arról volt ,,híres", hogy szinte egyetlen esztendőben sem sikerült a törvényhozásban véglegesíteni és elfogadni egy olyan büdzsét, mely az új esztendő első napjától működőképes lett volna.
A dolgot toldozták-foldozták (egy ideig magam is ott voltam), s arra hivatkoztak, lehet működtetni az országot az előző évi költségvetési számadatok alapján is. Hát lehetett, de hogy ebből mennyi hátrány, mennyi kár származott, azt soha nem mérték fel. Nem is annyira központi szinten ártott az a késlekedés, mint az önkormányzatok életében, melyek sokszor még a nyár elején sem tudták, miből, mennyiből gazdálkodhatnak. A december végén érkezett költségvetési kiegészítésekből ,,befutott" pénzek rendre elvesztek, mert azokat már nem lehetett törvényesen és értelmesen felhasználni, elkölteni.
Ez az áldatlan állapot aztán változott, a kormányok igyekeztek idejében benyújtani a költségvetési tervezetet, s a parlament — ha átabotában is — az év végi szünet előtt megszavazta a büdzsé végrehajtásáról szóló törvényt. Rengeteg volt e tervezetekben a tévedés, s ezért évente három-négy költségvetési módosítást kellett végrehajtani, de mégis volt egy referenciára lehetőséget teremtő alapokmány.
Most megint baj van: bár a Tăriceanu-kabinet idejekorán a parlament asztalára tette 2008-as költségvetés-tervezetét, távolról sem biztos, hogy az új esztendő beköszönte előtt lesz ebből énekes halott, elfogadott törvény. Még az is megtörténhet, hogy a procedúra egészen márciusig elhúzódik, s visszajutunk oda, ahol voltunk: a tavalyi mellényt kell gombolgatni. Ez most azért nagyobb baj, mert a 2008-as költségvetésbe már részben beépülnek az európai pénzek is, s azokat lehívni, pályáztatni, elosztani nem lehet kapkodó kézi vezérléssel. Jó lenne tehát, ha december végére lenne költségvetési törvény.
Mi akadályozza ezt? Nyilván, a Tăriceanu-kabinet kisebbségi mivolta és fölöttébb esetleges parlamenti támogatottsága. Az érvényes voksoláshoz két dolog szükséges: a parlamenti szakbizottságok és a plénum szorgalmatos munkálkodása, majd a végső szavazásnál a törvényhozás igenlő szavazatainak minősített többsége. Ez a szenátorok és képviselők számának több mint felét jelentené. Pillanatnyilag patthelyzet van (lehet, hogy még az sem!), hiszen a demokraták és csatlósaik, alkalmi szövetségeseik már bejelentették, hogy nem fogják megszavazni Tăriceanu költségvetését. A liberálisok és az RMDSZ ereje olyan, amilyen, alig haladja meg a húsz százalékot. Maradnak a szocdemek, kik pillanatnyi parlamenti súlyukkal könnyen eldönthetik a csata kimenetelét. Ha 146 voksukat a kormány támogatására fordítják, akkor lesz büdzsé, ha ellene, akkor bukik az ügy. Esetleg a kormány is.
