Lépjenek ki az elefántcsonttoronyból, és kezdjenek párbeszédet a társadalommal – várja a kortárs építészektől David Chipperfield, a ma nyíló 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás főkurátora, aki az idei biennálenak a Common Ground (Közös alap) mottót adta.
A neves brit építész programja szerint a kortárs építészet identitásválsága az újdonságok, a különbözőség és a puszta formalizmus bűvöletéből vezethető le. Az igazán nagy építész nem individualista, hanem a társadalomban gondolkodik – vallja a főkurátor, aki ennek jegyében a biennále fő témájául is a társadalmi párbeszédet jelölte meg. Chipperfield az ötvenöt önállóan szereplő ország mellé a központi pavilonba hatvankilenc kiállítót hívott meg, és a világ legjelentősebb építészeti seregszemléjén most vesz részt először Angola, a Koszovói Köztársaság, Kuvait és Peru.
Magyarországot Bachmann Bálint és Markó Balázs Spacemaker című projektje képviseli Velencében. A magyar pavilon kiállítása fiatalok építészeti modelljeire épül, a két kurátor ugyanis korábban nemzetközi pályázatot írt ki, amelyre a résztvevő építészhallgatók 21x21 cm alapterületű, fehér modelleket küldhettek be. A beérkezett mintegy 560 makettet a kiállítás jól átgondolt, rendkívül puritán, mégis impresszív térben, szürke kavicságyon, egy méter magas alumínium tartókon mutatja be, természetes fényben (felvételünk). A kurátorok a Műcsarnok és a kultúrAktív Egyesület közreműködésével, Tér-Kép címmel 6–18 éves gyerekek számára is kiírtak egy pályázatot, amelyre színes modelleket vártak, ezekből a munkákból a legjobb ötven kapott helyet a magyar pavilonban.
Tragikus eseményre reflektál a japán pavilon Home-for-All (Otthont mindenkinek) című kiállítása, amely a 2011 márciusi cunami kapcsán veti fel annak kérdését, hogy az eredetiség és egyediség hajszolásánál nem fontosabb-e az építészeknek azt tisztázniuk, kinek és miért terveznek épületeket. Itó Tojoónak és társainak sajnálatos módon a gyakorlatban is módjuk nyílik a kísérletezésre Rikuzentakata városában, amelyet a szökőár a földdel tett egyenlővé. A japán pavilon az építészek és a helyi lakosok együttgondolkodásának eddigi eredményeit mutatja be, többnyire modellek formájában.
Nem természeti katasztrófa, hanem pénzügyi krízis sújtja a görög társadalmat, így természetesen az építészeket is. A görög pavilon Made in Athens (Athénban készült) című kiállítása a város építészeti hagyományaiból kiindulva, végigkövetve az utóbbi évtizedek dinamikus, de ellentmondásos fejlődését azt kutatja, hogy a ma görög építészei hogyan tudnak segíteni a társadalomnak a fejlődés útjainak megtalálásában.
Egy kevéssé az építészetéről ismert vidékre összpontosít idén a dán pavilon: a Possible Greenland (Lehetséges Grönland) című projekt a klímaváltozás miatt eddig ismeretlen kihívások elé néző sziget várható jövőjét vizsgálja. Más projektek elvontabb építészeti problémákat boncolgatnak: az osztrák kiállítás például az emberi test, a technikai fejlődés és az építészet viszonyát állítja a középpontba, míg a szerb pavilon egy 110 méteres asztalnak ad helyet, amely a látogatók érintésére hangszerként reagál.
A biennále idei Arany Oroszlán-díjának nyertesét az első közönségnapon, ma hirdetik ki, míg az életműdíjat ebben az évben Álvaro Siza Vieira portugál építész veheti át. A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás november 25-ig várja a látogatókat.
