Nem az erős szociális háló és nem is a korrupció hiánya okán vonzó az ukrán demokrácia, hanem a rendszer „hőseinek” és a velük kapcsolatos cselszövéseknek a kifogyhatatlan tárháza miatt – legalábbis így látja az ukrajnai parlamenti választások küszöbén Andrej Kurkov orosz újságíró, forgatókönyvíró, operatőr, akinek elemzése a CNN amerikai televíziós csatorna honlapján jelent meg.
A 46 milliós kelet-európai országban október 28-án tartanak parlamenti választást, amelyet máris beárnyékolt a központi választási bizottság azon döntése, hogy az ellenzék börtönben ülő tagjait, mindenekelőtt Julija Timosenko volt kormányfőt kizárják a megméretésből. Ráadásul a vitatott új nyelvtörvény is rányomja bélyegét az általános közhangulatra, amely még optimistának tűnt Viktor Janukovics államfő 2010-es hatalomra kerülésekor, az akkor felcsendült ígéretek hallatán. „Új országot építünk” – hirdették az országban lépten-nyomon elhelyezett politikai reklámtáblák Janukovics elnökségének kezdetén.
Az építési láz legelőször a fővárost, Kijevet fogta el: a Dnyepr folyóra néző dombokon megkezdődött egy elnöki helikopterleszálló és egy, a kormányzati negyedhez vezető felüljáró építése. Közben a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság is megújulásra késztette Ukrajnát: a meccseknek otthont adó városokban stadionok, repülőtéri terminálok épültek, és az Eb által érintett úthálózatot is igyekeztek rendbe tenni az UEFA nagy megelégedésére. A nyugati politikai elit nyomásának viszont akkor és azóta sem engedett Janukovics, és nem helyezte szabadlábra Julija Timosenko volt kormányfőt, akit egy Oroszországgal 2009-ben kötött előnytelen gázárszerződés miatt hivatali visszaélés vádjával tavaly hét év börtönre ítéltek. A Nyugat szerint az ügyben politikai indíttatású döntés született.
Timosenko bebörtönzése miatt több európai vezető bojkottálta az Európa-bajnokságot, és hiányoztak a meghívottak a kelet- és közép-európai államfők májusi jaltai csúcstalálkozójáról is. Egyedül a szomszédos Moldova államfője döntött az utolsó pillanatban úgy, hogy mégiscsak tárgyal az ukrán államfővel, aki a vizit keretében Nicolae Timofti értésére adta: nemcsak Európának lett elege Kijevből, hanem ez fordítva is érvényes. Hangsúlyozta: Európa és Ukrajna jobban tenné, ha egy időre elfelejtené egymást.
Kurkov írásában emlékeztet arra, hogy legnagyobb meglepetésre még a nagy szövetséges, Oroszország is Timosenko szabadon engedéséért emelt szót. Úgy látszik, Vlagyimir Putyin orosz államfő megfeledkezett arról, hogy tíz évvel ezelőtt éppen Oroszországban indítottak bírósági eljárást a volt ukrán miniszterelnök asszony ellen, amiért az általa vezetett Ukrán Egyesített Energiarendszerek (JeESZU) elnökeként kenőpénzt fizetett az orosz védelmi minisztérium vezetőinek. (Ukrajna 1991-es függetlenné válása után a JeESZU kapott monopóliumot az orosz gáz importjára; Timosenko 1995-ben került a grémium élére.) Utóbbi ügyet meglehetősen homályos körülmények között 2005-ben zárták le, az üggyel összefüggésben pedig az orosz védelmi tárca több tisztségviselőjét hűvösre tették.
A cikkíró szerint igencsak fáradságos és hálátlan feladat olyan ukrán politikust találni, aki még sohasem követett el valami törvénybe ütközőt. Kurkov úgy véli, hogy ha hivatali ideje alatt Timosenko pártjának összes korrupt tagját rács mögé tenné Janukovics, majd ezután, az államfői székben ülve, egy korrupciótól megtisztított párt élén Timosenko tenné meg ugyanezt a Janukovics által vezetett Régiók Pártjával, lényegesen javulna az ukrán belpolitikai helyzet. Hozzátette: szerinte az ukrán politikusok már két éve olyan futballmeccset játszanak, amelyben nincsenek szabályok, és ennek eredményeként a pályát, vagyis magát az országot teljesen letaposták. Most egyoldalú játék folyik, amelynek győztese a jelenlegi felállásban egyértelműen a kormánypárt lesz – hangsúlyozta Kurkov a közelgő ukrajnai parlamenti választásokra utalva.
Az orosz elemző úgy látja, Viktor Janukovicsnak a mostani elszigeteltség közepette talán jut egy kis ideje az irodalmi munkásságára is. Az ukrán elnök idei adóbevallásában ugyanis az szerepelt – emlékeztet Kurkov –, hogy kétmillió dollárnyi előleget kapott egy még meg nem írt irodalmi műért. Kurkov szerint igencsak sok munka vár az államfőre annak fényében, hogy Ukrajnában a bestseller írók egy könyvért aligha kapnak többet négy-ötezer dollárnál. Legalább az egyik könyvnek Timosenkóról kellene szólnia – jegyezte meg Kurkov, felidézve, hogy tíz éve hozzá is azzal a kéréssel fordult Timosenko akkori kormányfő egyik bizalmasa, hogy írjon regényt a „gázhercegnőről”, méghozzá azzal a címmel, hogy Öld meg Juliját! Kurkov visszautasította a felkérést, de hamarosan más tollából megjelent ugyanilyen címmel egy könyv, amely egy Timosenko elleni összeesküvés történetét mesélte el.
„Irodalmi hősnő akart lenni, és az is lett. Ukrajna elnöke akart lenni, és most is ezt szeretné. Julija Timosenko az életben mindig elérte, amit akart. Bármilyen eszközzel” – zárja sorait Kurkov.
Elemzők szerint a Janukovics vezette Régiók Pártjának népszerűsége a politikai tömörülés hagyományos bázisának számító keleti és déli régiókban is hanyatlóban, elsősorban a magas gázár miatt, amely az ország ígért újjáépítését is gátolja. Utóbbi problémát a közvélemény a kijevi vezetés politikájának legfőbb hiányosságaként említi. Ukrajna 2009 óta nem tud megegyezni Oroszországgal a gázszállítások kérdésében, a választás közeledtével Janukovicsnak erre azonban egyre nagyobb szüksége lenne. Az orosz ajkú ukrán lakosok körében népszerű Putyin támogatása kulcsfontosságú volt ugyanis Janukovics számára a 2010-es elnökválasztáson. Megfigyelők szerint az ukrán államfő a hét végén éppen azért kereste fel orosz kollégáját, hogy megalapozza pártjának a választásokon való jó szereplését.
