A több mint háromórás, éjszakába nyúló ceremónia – amelynek fő motívuma egy Miranda nevű mozgássérült kislány felcseperedése volt – az izomsorvadásban szenvedő Stephen Hawking brit elméleti fizikusnak, a világ egyik leghíresebb tudósának színre lépésével, illetve egy jelképes „ősrobbanással” indult. Nem sokkal később megjelent az Olimpiai Stadionban II. Erzsébet királynő és Sir Philip Craven, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) vezetője. Ezt követte a seregszemlén részt vevő 166 nemzet küldöttségének bevonulása. Elsőként Afganisztán képviselői jöttek be a stadionba, a negyedikként érkező andorraiak zászlóvivője Jordi Casellas, a helyi paralimpiai bizottság elnöke volt, míg az észteknél Are Aller sajtófőnök hozta be a zászlót.
A nyitóünnepség Hazatérés című fejezete arra utalt, hogy 1948-ban Angliából, pontosabban Stoke Mandeville-ből indult el a paralimpiai mozgalom, amikor az akkori olimpia alatt a fővárostól 50 km-re található település kórházában kerekes székes versenyeket szerveztek a világháborús hadirokkantaknak. A paralimpia kabalafiguráját ezért hívják Mandeville-nek.
– Üdvözöljük a Londonba visszatért paralimpiát – mondta köszöntőjében Sebastian Coe, a londoni olimpia és paralimpia szervezőbizottságának elnöke. – A sportolóknak azt üzenem, legyenek büszkék arra, hogy itt lehetnek. A tévénézők százmillióinak szerte a világban annyi az üzenetem, hogy fantasztikus versenyek, újabb felejthetetlen élmények várnak rájuk.
– Sok szeretettel üdvözlök mindenkit minden idők legnagyobb paralimpiáján – mondta Sir Philip Craven, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság elnöke. – 1948-ban Ludwig Guttmann professzor felismerte, hogy a sport milyen fontos a mozgássérültek rehabilitációjában. Az ő munkásságának köszönhetjük, hogy elindult a paralimpiai mozgalom... Megkérem II. Erzsébet királynőt, hogy nyissa meg a játékokat! Ekkor II. Erzsébet hivatalosan is megnyitotta az eseményt, és helyi idő szerint 23.14 órakor elkezdődtek a XIV. nyári játékok. Az IPC zászlaját a brit férfi kerekes székes kosárlabda-válogatott tagjai vonták fel. A paralimpiai himnuszt a sportolói eskü követte. Ezután Miranda utazásának záró állomása következett, a levegőben szárnyaló lányt a gravitáció visszahúzta a földre, pontosabban egy vitorlás hajóba, amely a háborgó tengeren a hullámokat legyőzve ért partot, Miranda pedig gyógyultan kiszállt a kerekes székből. A világot jelentő egyetlen nagy almából sok kisebb darab vált ki, szimbolizálva a világ sokszínűségét. A főszereplő utazása úgy ér véget, hogy megtanulta, mindig vállalja önmagát.
A három és fél órás show végén, 23.55-kor a levegőből megérkezett a fáklya az Olimpiai Stadionba, melyet John Townsend hozott be, akinek mindkét lába hiányzik, tőle Margareth Maughan, az első brit paralimpiai aranyérmes vette át a fáklyát, és gyújtotta meg a lángot. Elkezdődött tehát: a húsz helyszínen és húsz sportágban zajló seregszemlén 503 éremosztásra kerül sor. (MTI)
.jpg)
