Mint az utóbbi években hagyománnyá vált, szeptember első vasárnapján Olasztelek szülöttei és lakói előbb Isten házában gyűltek össze hálát adni, majd a délután és este folyamán közös programmal ünnepelték a különleges alkalmat. Jó együtt lenni, jó itthon lenni – vallották mindannyian.
Tüzes-Bölöni Ferenc református lelkipásztor Márk evangéliumából vett igére alapozott beszédében az otthonra lelés öröméről beszélve kijelentette, bár mindannyiunk számára több olyan hely létezik, ahol jól érezzük magunk, a szülőföld hívása mindennél erősebb. „Az otthonnak varázsa, ereje van, mely áldással nyílik meg azok előtt, akik szívüket kitárják” – mondotta a tiszteletes. Az ötvenévesek nevében Kovács Enikő köszönetet mondott mindazoknak, akik tanították, majd úgy fogalmazott, az elmúlt ötven esztendő kellemes pillanatait nem lehet visszahozni, de remélik, az elkövetkezőkben Isten áldásával újabbakban lesz részük. Tüzes-Bölöni Ferenc arra kérte az édesapja révén olasztelekinek számító Markó Attila államtikárt, hogy a gyülekezeti házban délután tartandó Egy kis(sebbségi) vallomás című előadása előtt szóljon az egybegyűltekhez. Markó atyai örökségét emelte ki, és azt kívánta, a mai nemzedéknek legyen elég ereje, hogy az elődök nyomába lépjen, s közösséget építsen. A templom, az iskola és a kultúrház övezte udvaron az ünneplők a Mikó-üggyel való szolidaritásként a magyar zászló alatt énekelték el a székely és a magyar himnuszt.
A közösségi házban Bene László és Rancz Loránd természetfotókból nyílt kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Este a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Hajnalcsillag néptánccsoport hívó szavára száznál több táncost vártak.
