Szeptember 8-án, szombaton falunapot tartanak Száldoboson. De hol is van ez a település? – kérdezheti a Szentföldön élő háromszéki, vagy akár a Bodzákon élő néhány magyar is. Fenn a Dél-Hargita lábánál – Erdővidék északi peremén.
1968-ban csatolták az akkor alakuló Kovászna megyéhez mint bardocszéki települést (Udvarhely vármegye), bár sok szempontból Barót felé gravitált, oda járt felsőbb iskolába a diákság egy része, az erdővidéki szénbányákban belőlük lettek a legjobb bányászok. Valamikor a talpfafaragók is az ágostonfalvi vasútállomásra szállították portékájukat, de a szerdai baróti piac sem volt jelentéktelen, főleg mert közelebb volt Száldoboshoz, mint Székelyudvarhely.
Azt gondolná valaki, hogy akkor népviseletében is ez a legszékelyebb település Erdővidéken. Lélekben-szívben református székely-magyar, de az ipar miatt gyorsabban terjedt a polgárosodás, már itt is csak ünnepnapokon öltik magukra népviseletünket.
Vendégszerető és baráti ember a száldobosi – mondhatom, ki negyedszázadig éltem erdővidéki bányászok között, oktattam őket a továbbképző tanfolyamokon, hogy a kemény kéz és akarat mellett a munkásnak diplomája is legyen, hiszen enélkül nem lehetett vájár, segédbányász, bányász, lőmester, bányamester sem. A falu házain is látni, hogy valamikor jól keresett a száldobosi bányamunkás. Ma is még sokan kapják a bányásznyugdíjat.
Az elmúlt század fintora, hogy bár sokáig látogatta nyaranta a nagy történész-régész professzor és író, László Gyula, mert emlékek fűzték a faluhoz, mégsem tudni sokat arról, hogy ki volt itt az őslakó és ki az ősfoglaló. Pedig bebíró poszesszorok voltak ide a vargyasi Danielek, volt középkori temploma és „jó szájú papjai”, magyarul énekelték az ősi zsoltárokat, négykaréjos kápolnáját máig is keresik a régészek, s kálvinista templomuk harangja idestova 457 esztendős. Nincsen olyan eseménye a magyar történelemnek, melynek tiszteletére ne állítottak volna emlékművet.
Földszerető a száldobosi ember, megvédte erdővagyonát, hogy most jól működő közbirtokossága legyen, s abban még a vad is hozzon valamit, ha pusztítja a mezőt, kaphasson valamennyi kártérítést a termelő.
Szép és gazdag a múltja a falunak, még sincs tájmúzeuma. Iskolája népes, duzzasztják a székelységgel együtt élő román anyanyelvű cigányok. Voltak-vannak jeles szülöttei, akiknek emlékét ápolják a helybeliek. Erdejének-mezejének annyi a borvízforrása, hogy ha egy csőre lehetne fogni, megtöltenének egy olimpiai méretű fürdőmedencét. A Székelyudvarhely felé vezető műúton, Vargyas előtt tartsanak jobbra: hófehér harangtornya messzire ellátszik.
