Bárki megismerheti a 2040 lakost számláló Száldobost abból a kismonográfiából, melybe a helytörténeti adatokat a falu szülötte, Kolumbán Sándor szedte csokorba kórházi betegágyán, hogy ott se henyéljen, hasznosan peregjenek napjai. Ezzel a kis könyvvel* tiszteleg a falunap és falusfelei előtt.
Kismonográfiának maga az író minősítette a 120 oldalas könyvecskét, melyben 31 képpel illusztrálja azt, amiről írt. Kismonográfiának azért nevezhető, mert ahol az olvasó valamicskével többet meg szeretne tudni a dolgokról – ugyanis a részletek mindig érdekesebbnek mutatkoznak –, a terjedelem nem teszi ezt lehetővé. Ez történik, ahol a máról van szó, pedig érződik, hogy a szerző jól ismeri a település és az egész község jelenét, hiszen civilben Bardoc község alpolgármesteri székében ül huzamosabb ideje.
Egyébként nagyon egyéni munka ez, inkább leíró, a szerző nem kérdez és nem idéz. De vegyük sorra. A beköszöntőben mondja, hogy azok, akik valaha írtak a faluról, jelenéről nem szóltak. Orbán Balázsnak és Hankó Vilmosnak ezt ma nem lehet felróni, ám a közel fél évszázad óta megjelenő heti- és napilapok riportjai a máról és kevésbé a múltról szóltak. Nyilván: a falu nevének eredetét nem a szerzőnek, hanem nyelvészeinknek, nyelvtudósainknak kellett volna eldönteniük, és nem most, hanem már réges-régen. Kiválóan sikerült összefoglalnia Kolumbánnak a telekkönyvezés, a tagosítás folyamatát, azoknak máig tartó hasznos voltát. A munka terjedelme és az idő rövidsége miatt nem várhatjuk el, hogy az igen gazdag, néhai Kovács József adataira támaszkodó helynevekhez történelmi helynévi adatokat is illesszen, bár a nagyon fontos információk esetében a szerzőt védték volna az idézőjelek, lábalji jegyzetek.
Valóságos seregszemléjét kapjuk a könyvecskében a borvízforrásoknak. Ritkán írnak ennyire részletesen a közbirtokossági vagyonokról, ritkán ajánlanak hasznos és előremutató megoldásokat arra, hogy miképpen lehetne jobban. Nos, ez viszont a szerző javára írható. Hol is volt az a titokzatos négykaréjos kápolna – kerestük a feleletet –, melyről nem a régész, hanem éppen a sokat emlegetett néhai Kovács József adott hírt évtizedekkel ezelőtt? A magyar országzászló-talapzat története, a felújított ortodox templom históriája egy szelete lehetett volna a falutörténetnek. Kiderül továbbá, hogy jobban ismerjük a falu könyékének természeti értékeit, hasznosítható ásványi kincseit, mint annak múltját. Kevesen tudják azt, hogy Székelyszáldobos neve világszerte ismert az ősnövénytani irodalomban, hiszen éppen a Szőlőmáj oldal árkában tárták fel a paleobotanikusok minden idők egyik leggazdagabb ősnövénylelőhelyét.
Az ipar- és gazdaságtörténet egyik legértékesebb része a kismonográfiának. Bemutatásának egészére törekedve községi szinten tekint rá arra, amire építenie kell az eljövendő generációknak. A növényvilág érdekességeinek az előfordulási helyei nagyon érdekeltek volna, miként azt tette például a gyurgyalagok esetében. Kimerítő az iskolai és a sportélet, a népszokások bemutatása. Kár lett volna ne szólni a népes száldobosi cigányság életéről, életformáiról és az itt is, ma is használatos gúnynevekről.
*Kolumbán Sándor: Székelyszáldobos – kismonográfia. Székelyszáldobos, 2012.
