Mint mézet gyűjtő méhraj, úgy nyüzsgött-zsongott délelőtt a település, tele volt életes eseményekkel. Válogathattunk a legjobb és leglesújtóbb hírek között az Avas-tető alatti községközpontban, de a hozzá tartozó Oltszemen és Zalánban is. Bármennyire nem szeretik a szélsőségeket az Oltfejben, a vadak féktelen támadása és pusztítása már-már tűrhetetlenné vált. Hogy aszfaltoznak a községközpontban és Oltszemen, épül-erősödik a közművesítés, mintha természetesnek tűnne a helybelieknek, mert mit sem sejtenek arról, hogy mi volt az ára az infrastruktúra ilyen méretű fejlesztésének.
A szerencsés ember nem szokotálódik
Csak az a szerencsés ember Oltfejben, aki ismeri a szakállas közmondást: ki korán kel, aranyat lel. Bodokon ez azt jelentette, hogy amikor megjelent a 3.22-es integrált vidékfejlesztési program, azon nyomban cselekedtek, egy csokorba szedték azokat a feltételeket, amelyeket a pályázáshoz össze kellett hozni, s hogy sokba se kerüljön, megpróbálták összeadni a szürkeállományt, és pályázatírásba kezdtek. Ennyi, és semmi több. Háromszéken, amikor valaki gondolkozik, húzza-halasztja az időt, mert nem tud azonnal dönteni, avagy pillanatnyilag kissé rest is, arra azt szokták mondani, hogy szokotálódik. S hogy mennyire igaz, amit mondtunk, ahhoz látni kell, ami megyeszerte ennek a programnak a szegmenseiből valósággá vált.
– Bodokon majdnem minden utcát leaszfaltoztunk – részletezte Fodor István polgármester. – Ahol az utca szélessége megengedi, ott kiépülnek a vízelvezető árkok, mellettük vagy éppen rajtuk a gyalogjárók. Ott, ahol a terep nem engedi, nyílt és sekély vízlefolyókat építenek, így valamennyi pénzalapot meg tudunk majd spórolni. Emiatt újraszámoltatjuk a költségeket, s jóváhagyás után a megtakarított pénzből kellene juttatni még három rövid utcaszakasz aszfaltozására, melyek közül a legfontosabb a ravatalozóház bekötőutcája. Ha az időjárás s a munkálatok üteme kedvez, a tervek szerint október 30-ra kész kell lennie. Azokon az utcákon, ahol nehéz teherforgalom zajlik, egy második koptatóréteget is ráöntenek az alsóra. Így lesz ez a Borvíz és a Téglagyár utcában. Ezekkel párhuzamosan leaszfaltoztuk az oltszemi Malom utcát, ami már csak azért is felette fontos, mert ezen keresztül lesz majd megközelíthető a borvizes kezelőközpont. Ha mindez sikeres lesz, akkor Bodok minden utcáját korszerűsítjük, megmenekülünk a portól és a sártól. Sajnos, nem minden bodoki lakos tudta felmérni, hogy mennyi munkába került a pályázat és a kivitelezés – panaszolta Fodor István –, voltak olyanok is, akik fogatukkal felelőtlenül ráhajtottak a frissen leöntött aszfaltra.
De vannak már olyan családok is, amelyek a mellékutcákban is virággruppokról, rendezett utcasorokról álmodnak. Tavaszra Bodok is, Oltszem is új köntösbe öltözik. Gondja van az önkormányzatnak a tulajdonában lévő erdőipari utakra is (Talamér, Vásárpatak), ugyanis előbbi a Bodoki-havas felé nyit, utóbbi a vásárpataki rendezett gyógyvízforrások és az erdészház felé, amelynek megvásárlásához hozzá is láttak. A zaláni kultúrotthon felavatásával nem érnek véget ennek a falunak sem a gondjai. A villamos vállalat központi alapjaiból megkezdték az egész utcai villamos hálózat kicserélését, részben föld alá, részben pedig tartóoszlopokra kerülnek az új vezetékek, s ha bejön a községvezetésnek az anyagi alapokra vonatkozó elképzelése, mutatós kerítéssel szeretnék körülvenni a Dávid József Elemi Iskola telkét-udvarát.
Engedélyezésre vár a beteggondozás beindítása, ami szintén az integrált program része. Javában zajlik egy iroda és egyben fogadóhelyiség korszerűsítése a jelenlegi postahivatal szomszédságában, amely megfelel az előírt követelményeknek. Két egészségügyi középkáder jutna itt álláshoz, akiket a KIT Alapítvány és az önkormányzat fizetne. A beteggondozáshoz szükséges és minden kellékkel ellátott speciális autó még tavaly megérkezett, és abszolút sürgősségi esetekben már használták is.
Bodoki turul
Húsz esztendő, az idő hogy eljár... – jutott eszünkbe, ugyanis már két évtizede annak, hogy Bodok és a magyarországi Detk között sikeresen működik a baráti szálak által összetartott testvértelepülési kapcsolat. Ennek emlékére a detki önkormányzat emlékkopját hoz október derekán, amelyet a polgármesteri hivatal mellett lévő rendezett kis parkban fognak majd ünnepélyesen felavatni. Beleférne még több jó, több vigadalom is ebbe az esztendőbe – értettük a polgármester szavaiból, ha az anyagiakkal egy kicsit jobban állnának. Veszélyesen közeledik az év vége, és még nem történt meg a költségvetés-kiegészítés, az új büdzsé körvonalai sem látszanak a kanyartól.
A polgármester a bodoki negyvennyolcas hősök emlékművévé varázsolta az egykori országzászló-talapzatot, előtte emlékeznek évente azokra, akik életüket adták a szabadságért 1848–49-ben. Itt, valahol itt lenne méltó helye a magyarok jelképes madarának is, a turulnak.
– Arra is gondoltam már – mondta Fodor. – Van nekünk helyi szobrászunk is, megtekintettük Berde József fiatalember, tehetséges művészlélek turulmakettjét, amely, igaz, hogy még csak gipszben, de már emelgeti szárnyait.
Ha megszülethetne, el kell majd mondani mindenkinek, még a legmagasabbról letekintőknek is, hogy ez a madár nem bánt senkit. Nem más ez, mint a magyar eredetmondák mitologikus madara. A krónikák szerint Attila és Géza fejedelem idejében a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye, és ott szerepel a honfoglalás legendájában is. Eszerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva intett neki, hogy kövessék őt, és a magyarok követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, s amikor előtűnt, folytatták útjukat. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. A magyarok valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom – a turul – fészkel.
A polgármester jövőbe tekintő tervei között szerepel a Mikó park is, melyet a község tulajdonában lévő megüresedett telken szeretne megvalósítani. Kivitelezésének ismét az anyagiak voltak ebben az évben is az akadályai, de lemondani nem mondott le róla. Előterében, a XVII. századi templomvár lábánál már meg is született az oda tervezett virággrupp. Emlékeztetni a lakosságot a település múltjára, ez lenne ezzel kapcsolatosan a célom – mondta. Valóban igaz az, hogy nagyon kevés emlék maradt fenn a település jeles szülöttéről, a bodoki előnevet viselő Mikó Miklósról (1597–1658), aki magyar történetíró volt, a nagy református fejedelem, Bethlen Gábor titkára, Sepsiszék alkirálybírója, az erdélyi országgyűléseken a mi székünket képviselte. A leendő parkban kapna majd helyet Mikó Miklós portrészobra. Mindez közakaratból és önerőből – ecsetelte elképzeléseit a polgármester –, ha majd az anyagi erőnk is engedi.
Javítják-újítják, központi fűtőrendszerrel látják el a református parókia épületét is. Harmincévi szolgálat után nyugalomba vonult nagytiszteletű Dénes Csaba helybeli lelkész, a Sepsi református Egyházmegye esperese, és a gyülekezet egyhangúlag Róth Levente bitai lelkipásztort hívta meg – tudtuk meg id. Nagy Sándor gondnoktól.
Ha sötétedik, a vad az úr
Valósággal félni kell este – panaszolták a helybeliek –, mert már a falu szélére, a kertek lábjára is bemerészkednek a medvék, pusztítanak a vaddisznók. Fodor István polgármester elmondta: még a tavaly felmért vadkárokra sem fizetett semmit az állam, pedig a farkasok és a medvék okozta károk kiegyenlítését a törvény szavatolja. A nyáron hat juhot ölt meg a medve a Bodoki-havason, három héttel ezelőtt a volt téeszistállók közelében, lenn az Olt melletti réten a medve áttört a villanypásztoron, és megölt egy tehenet. Mindkét alkalommal az előírt szabályok szerinti iratcsomót beküldték Bukarestbe, válasz még nem érkezett, pedig a kárvallottak nagyon várják a pénzt. Nap mint nap panasszal érkeznek a helybeli termelők, hogy a vaddisznók dézsmálják a kukoricát, kárt tesznek a gyümölcsöskertekben. A minap jelentette az Oltszemen lakó Váncsa Albert, hogy a bekerített kukoricatábláját egy éjjel sorban kilenc medve „látogatta” meg!
– A bodoki magán-vadászegyesület, majdnem tehetetlenek vagyunk, mert kilövési engedélyt senki nem akar adni, a helybeliek pedig tőlük várják, hogy őrizzék meg a mezőt. Lehetőségeikhez mérten beetetik a vadakat azért, hogy valamelyest távol tudják tartani a falutól – mondta Fodor István. – Kukorica, édességfélék, lejárt szavatosságú csokoládék és kekszféleségek kerülnek ki naponta az etetőkhöz, az etetőhelyekre. A vaddisznók számára kilenc etetőt szereltünk fel, mintha-mintha kissé megcsendesedtek volna. Kamerákat szereltettek, és figyelik a mozgásukat, s annak függvényében etetik. Sajnos, olyan helyzetben vagyunk ebben az országban jelenleg, hogy ezzel a kérdéssel senki sem hajlandó foglalkozni. Érthetetlen, mert ez egy országos jelenség, és mégsem akarnak törődni vele – panaszolja a polgármester.
– Miként esett a medve áldozatául 54 juh? Ez óriási kár... – kérdeztük Incze Balázst.
– A mi kasárunk a téglagyár felett volt, közel a faluhoz – mondta. – Éjjel a medve beszökött a kasárba, egy-két juhot megmocskolt, a földhöz verte őket. De a többi megijedt, rohanni kezdtek, egymást agyontapodták, és beromlottak a meredek patak árkába, reggelre majdnem mind elpusztultak. Most is majdnem minden este ólálkodik a kasár közelében a medve, de megerősítettük az ügyeletet, s a kutyák is mind szabadon vannak. Nagyon körülvettek a vadak. A vaddisznók bejönnek a kertek lábáig, belekaptak a kukoricába, összetörték, csordáslag jönnek, s a kutyákra rá sem hederítettek. Holnap besilózzuk, pedig meg akartuk tartani csövesnek. Itt nem lehet élni, semmit sem lehet tartani. A szomszédomnak a törökbúzáját csóréra ették a kapujától száz méterre! Én nem tudom, hogy mit lehet tenni, sem tavaly, sem idén nem kaptunk kártérítést. Ha sötétedik, itt a vad az úr.
