Évek óta visszatérő, nem túlságosan bonyolult, de a lakosság egzisztenciáját érintő gondokat is képtelenek megoldani. Szinte minden háromszéki településen panaszolják: vadak pusztítják a gazdák terményét, állatállományát – különösen fájdalmasan érinti ez mindazokat, akik szorgos kétkezi munkával teremtenek megélhetést családjuk számára, és akik az aszály miatt amúgy is a kétségbeesés küszöbén állnak. Legtöbb esetben azonban maradnak a kárral, a szakminisztérium malmai valahogy mindig lassan őrölnek, a kártérítés majd mindig elmarad.
Miközben a kormány újabb és újabb módozatokat keres a mindinkább üresedő, az olcsó kampányintézkedések finanszírozására egyelőre képtelen államkassza hizlalására – legújabban például a helyi adókra tenné rá a kezét a központi hatalom –, munkahelyteremtő beruházásokra, infrastrukturális fejlesztésekre pénzt nem szánnak, és mintha azok a programok is megtorpantak, leálltak volna, amelyek eddig többé vagy kevésbé eredményesen, de működtek. Példaként említhetnénk a fiatalok helyben maradását is segítő lakásépítést, a tömbházak hőszigetelését, és a sor folytatható. Elképzelések, tervek nélkül sodródik az ország – hogy merre, azt nem nehéz megjósolni –, és az is borítékolható: a decemberi parlamenti választásokig aligha lesz itt igazi kormányzás, érdemi munka. Lesz viszont annál több demagóg politikusi nyilatkozat, szépen hangzó ígéret, sárdobálás, intézmények és vezetők vérre menő küzdelme, lesz nacionalista uszítás, hogy mi mindent akarunk mi, magyarok, kifelé velünk eme ősi román hazából...
Csak magunkra számíthatunk hát a következő időszakban – ezért is oly fontos minden olyan elképzelés, gesztus, kezdeményezés, mely valamiképpen kisebb közösségünket alakítja-formálja. A Mikó-ügy kapcsán tapasztalhattuk, micsoda ereje lehet a civil társadalomnak, mekkora tartalékot jelent az erre épülő összefogás. Túlzás nélkül kijelenthetjük: vezetőink számára is példát mutatott, politikusaink magatartását, cselekedeteit befolyásolta az a néhány tucat ember, aki nap mint nap összegyűlt és csendesen tiltakozott az iskola előtt. A közösségi összetartozást erősítheti számos más olyan akció is, amely nem függ a nagypolitikától, mégis eredményes lehet – lásd a Háromszéki Közösségi Alapítvány programjait, különféle civil kezdeményezésre zajló szolidaritási megmozdulásokat, adománygyűjtéseket.
Ha megbecsüljük ezeket, ha hiszünk a civil társadalom erejében, talán könnyebb lesz átvészelni az előttünk álló zivataros időket.