Umbriát magunk mögött hagyva immár Lazio tartományban folytatódik az olaszországi Szent Ferenc-zarándokút, amelynek utolsó, félszáz km-es szakasza Szent völgyként ismert, ennek megfelelően a ferences világ számára fontos helyszíneken vezet végig.
Stronconeból zúzott kővel borított erdei úton, fokozatos kapaszkodóval érjük el Prati települést, a sátorhelyek és lakókocsik hosszú sora jelzi, hogy üdülésre kiválóan alkalmas, közkedvelt nemzeti parkban járunk. A rövid, mintegy 13 kilométeres napi szakasz végállomását, a világörökség részét képező greccioi kolostort, a „Ferences Betlehemet” kényelmes séta, majd rövid ereszkedővel érjük el.
A hely az első betlehemes játékkal írta be magát a történelembe. 1223 karácsonyában ugyanis itt állította fel Szent Ferenc a születéstörténetet szemléltető oltárt, amelyet a rendtörténeti krónikák szerint el is játszatott az ottani emberekkel. Ennek emlékét ma középkori falkép és a szent egykori cellájának helye, a később épült templom emeleti helyiségében berendezett múzeum, valamint a templom nyugati felében felállított nagyméretű betlehemes őrzi. Erről Szent Bonaventura, a 13. századi híres ferences teológus a rendalapítóról összeállított legendájában így ír: „Halála előtt három évvel Greccióban a buzgóság felszítása okából a kisded Jézus születésének emlékét nagy ünnepélyességgel igyekezett felidézni. S hogy ez ne essék újításnak, a Szentatyától kért és kapott engedéllyel jászolt készíttetett, szalmát, ökröt és szamarat hozatott oda. Meghívta a testvéreket és a népet is. Az erdő élénk és ájtatos énekektől visszhangzott, miközben a sok fáklyától szinte nappali világosság töltötte be az éjszakát. Ekkor az Isten embere lelki meghatottsággal, könnyesen és túláradó örömmel a jászol mellé állott, amely fölött ünnepi szentmisét szolgáltak. Maga Szent Ferenc énekelte Krisztus levitájaként az evangéliumot. Aztán a körülálló népnek a szegény Krisztus születéséről prédikált, akit midőn meg akart nevezni, gyöngéd szeretettel betlehemi Kisdednek nevezett.”
A sorozatos keresztes háborúk kezdeti sikereit követően a kereszténység számára újra elveszett Szentföld helyett Greccio hamar zarándokhellyé vált. A sziklára épült ferences szentély alatt ma is vendégház áll a vándorok rendelkezésére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Rieti medencéjére.
Említett város egyben az ország földrajzi középpontját is jelöli, zarándoklatunknak azonban a közelében lévő Fonte Colombo konvent, a ferencesek „Sinai hegye” jelenti újabb fontos állomását. Itt, az erdő mélyén lévő barlangnál (Sacro Speco) – ma Szent Mihály-kápolna – készült el 1223-ban isteni sugallatra a rend a „kisebb testvérek” végső szabályzatával, amelyet a II. Endre magyar királyt újabb keresztes háborúra buzdító III. Honorius pápa még ugyanazon év végén megerősített.
Rieti-ből az útvonal visszafordul észak felé a Szent völgy harmadik fő állomása, a 13. századi Szent Fábián-templom melletti Convento della Foresta irányába, amelyet ma a világtól elvonuló, önfenntartó, szigorú szerzetesi szabályokra emlékeztető életvitelű közösség, az Olaszországban több tucat házat működtető Mondo X tagjai laknak. Példás kertgazdálkodásukra már a kolostorhoz való beereszkedés során felfigyelhetünk, emellett állattartással és kézművességgel foglalkoznak, az ebből származó termékek értékesítéséből tartják fenn magukat. A házirend ismertetése és kolostorlátogatás mellett készséggel állnak a zarándok rendelkezésére, a látogatókkal való érintkezésre kijelölt rendtag elvezet cellánkba, szolgálatát, fizikai munkáját ajánlja.
A néhány évvel korábban szemműtéten átesett, a krisztusi sebek fájdalmaitól szenvedő rendalapító 1225 nyarán kereste fel a kolostort, gyógyulását remélve. A (vitatott) hagyományok egyike ugyanakkor a San Damiano-kolostor (Assisi) helyett ehhez a helyhez köti a Naphimnusz megírását is. A helyhez csodatétel kötődik: a szent életű barát látogatására érkező tömeg megdézsmálta ugyan a helyi plébános által bor készítésére szánt szőlőt, ennek ellenére a termés megtöbbszöröződött.
La Verna szentélyéből indulva, 17 napnyi gyaloglás és a 350 kilométeres, elfogadásra, a környezetünkre és társainkra való önzetlen odafigyelésre tanító külső és belső út megtételével, a fizikai megpróbáltatások sorát követően néhány órányi kellemes séta után érjük el a zarándokút végállomását. A 16. századi kapucinus Szent Félix születési helyeként ismert Cantalice városka érintésével egy domboldalon tűnik fel Poggio Bustone település, amely Szent Ferenc új életének fontos állomása volt. Assisit elhagyva ide vonult vissza követőivel, első szerzetestársaival együtt. Régi cellája még látható a kolostor régi szárnyában, ugyanakkor a település feletti hegyoldalban hat kis, a szent ereklyéit őrző kápolna található, felettük a Sacro Speco-ként ismert sziklás hely, ahol a barát elnyerte Gábriel arkangyaltól a bűnbocsánatot. A gyönyörű környezetben található, a völgyre csodálatos rálátást nyújtó település a kinyilatkoztatás helyeként is ismert, ahol hosszas ima és böjtölés után útmutatást nyert a megalapítandó szerzetesi közösségre vonatkozóan. Poggio Bustone ugyanakkor a ferences misszió megindításának helyszíne is, Szent Ferenc utasítására innen indultak a barátok prédikációs útjaikra, Rietire és vidékére.
Követői még a rendalapító életében vagy a halálát követő években megjelentek Magyarországon, a század közepe táján Erdélybe is eljutottak. Jelenlétüket mai napig élvezhetjük a Székelyföldön is, szerepük a térség szellemi-művelődési életében meghatározó.
Pax et Bonum!
Szöveg és kép:
Csáki Árpád és Henning János
