A mögöttünk maradt másfél évet alapul véve sportmozgalmunk jeles képviselőjeként említhetem a Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklubot mint megyénk második sportiskoláját, vagy ha így jobban hangzik, Iskolás Sportklubját. A nem túl gazdag éremgyűjteményünkből 6 arany-, 7 ezüst-, 13 országos bajnoki, 2–2 Balkán-bajnoki ezüst- és bronzérem a Nagy Mózes Sportklub sportolóinak nevéhez kötődik. A legjelesebb éremgyűjtők: az asztaliteniszező Kanabé Szilárd, Turóczy András, a cselgáncsozó Lukács Arnold, Gál Domokos, Benkő Zsolt, Bartos Gyula, Lukács Kinga... hogy neveket is említsek.
A sportegység tanári, edzői kara Dobolyi Aladár irányításával elkötelezetten tette dolgát, mind a sportjátékokban, mind az egyéni sportokban az országos élvonal szintjén teljesített. Csak sajnálhatjuk, hogy a korábban atlétikát, labdarúgást, jégkorongot is felkaroló Sportklub után a város nem tudta biztosítani a folytonosságot, vagyis nem tudott felnőtt korosztályú együtteseket életre hívni, amelyekben az ifjúsági korosztályból kinőtt fiatal tehetségek folytathassák sportpályafutásukat, pedig hát van egy városi sportegység, a KSE... Igen, a KSE-nek kellett volna már és kellene lépnie.
Na de addig is hadd lássuk, hogyan készül a Nagy Mózes Sportklub az előttünk álló 2012–2013-as sportévre. Dobolyi Aladárral, a Nagy Mózes Sportklub irányítójával beszélgettünk a mögöttünk maradt sportév eredményeiről, tapasztalatairól, na és természetesen az új sportévhez kötődő tervekről.
– Jó évet zárt a Nagy Mózes Sportklub – mondom ezt annak tudatában, hogy zárt már jobbat is, na de akkor több szakosztállyal, más háttérrel működött a Sportklub –, zárhatott volna jobbat is?
– Úgy, mint az előző években, most is sok szép és értékes sikert könyveltünk el mind az egyéni, mind a csapatsportokban, gondolok itt a cselgáncsra, az asztaliteniszre, a fiú kosárlabdára, a női kézilabdára. Nem részletezem, hiszen minden eredményünk idejében megjelent a Háromszékben. Hogy volt jobb is? Volt, de akkor több szakosztályunk volt.
– Az új sportévben hány szakosztályotok lesz?
– Mint az előző évben, négy. A beígért ötödikre – ez lett volna a jégkorong – nem kaptunk választ, azaz nem bólintottak rá.
– Vegyük sorra a meglévő szakosztályokat.
– Vegyük ábécésorrendben, s kezdjük az asztalitenisszel. Magam irányítom a két csoportban – kezdő és teljesítményszinten érdekelt a két csoport – felsorakozó harminc sportolót. Remek feltételek biztosítják a munkánk zavartalan menetét, a felújított Nagy Mózes Asztalitenisz-csarnokban van egy öt- és egy háromasztalos termünk, mellette nagyszerű edzőterem áll rendelkezésünkre. Az országban nem sok egyesület, klub dicsekedhet hasonló, asztaliteniszt szolgáló létesítménnyel. Segítőim: Kerekes Barnabás és Kiss Balázs, mindketten az A-divíziós csapatunk tagjai. Cselgáncsszakosztályunkat Veres László vezeti. Kitűnően. Ami pedig jó munkáját segíti, az a nagyszerű háttér, mely azt jelenti, hogy saját edzőterme van lent, a Kantában, mellette ott az erőterem, na meg a Nagy Mózes Líceum teljes sportbázisa. László 50–60 fiatalt vonz a szakosztályába Kézdivásárhelyről és Ozsdoláról. Hat korosztályba – U11, U13, U15, U17, U20 és U23 – sorolhatók tanítványai. Nagyszerű kapcsolathálózata van, amikor beindul a versenyidény, alig van olyan hét, mely őt itthon tartsa. A kézilabda tanára továbbra is Szász Csaba. Lesz egy ifjúsági II-es és egy ifjúsági I-es leánycsapata. Edzéseit a Turóczi Mózes Általános Iskola sporttermében és a sportcsarnokban tarthatja. A fiú kosárlabda tanára Farkas Alpár. Két korosztályban – U13 és U15 – vesz részt az országos bajnokságban. Akárcsak Szász Csaba, a Turóczi Mózes Általános Iskola sporttermében és a sportcsarnokban tarthatja edzéseit. Ilyen gördülékenyen, mint idén, még nem indult egyetlen sportévnek sem a Nagy Mózes Sportklub. Máskor voltak problémáink, magyarázkodni kellett, idén nem. Mindenütt megértették és orvosolták kérésünket. Köszönet ezért a Turóczi Mózes Általános Iskola igazgatónőjének, Lukács Irmának és természetesen a polgármesteri hivatalnak.
– Pályagondotok tehát nincs. Hogy álltok az anyagi háttérrel?
– A megyei tanfelügyelőség, a városi önkormányzat és a szponzorok – mindenik szakosztályunknak megvan a maga támogatói köre – jóvoltából ez is megoldódott az elmúlt bajnoki évben, s merem hinni, így lesz ez az előttünk álló sportévben is. Élek a lehetőséggel, és valamennyi támogatónknak ezúton is köszönetet mondok a nekünk nyújtott önzetlen támogatásért, és remélem, hogy mellettünk maradnak továbbra is.
– További terveid?
– Szívesen létrehoznék itt, Kézdivásárhelyen egy edzőközpontot a különböző válogatottaknak, hiszen ezzel a kézdivásárhelyi asztaliteniszt is segíteném. Természetesen, ha a minisztérium és a Román Asztalitenisz-szövetség megoldaná a személyzeti kérdéseket, és anyagilag is támogatná a központot.
– És a versenyek terén?
– Mindenik szakosztályunk még az ősz folyamán országos szintű rendezvényt szervez. Kell ez az erőfelméréshez, vonatkozzon ez a versenytársakra vagy éppen saját sportolóinkra. Az időpontokról ne kérdezz, hiszen meg kell várnunk a szövetség sportnaptárának összeállítását, hogy még véletlenül se tegyünk keresztbe egymásnak.
– Ami pedig az eredményeket illeti...
– Nem mondok nagyot, ha így fogalmazok: célunk túlszárnyalni tavalyi mérlegünket mind az országos bajnokságokon, de főleg a nemzetközi versenyeken, gondolok itt a világ- és Európa-bajnokságokra, a Balkán-bajnokságokra.
– Siker kísérje célotokat! Hajrá, Nagy Mózes Sportklub! Hajrá, kézdiek!
Lejegyezte: ÁROS KÁROLY
