A bambuszt tartják a közeljövő csúcsnövényének, amelyből textíliát és építményt egyaránt lehet készíteni. Ezek mellett kiváló szén-dioxid-elnyelő tulajdonsága segíti az üvegházhatás csökkentését, és nem mellékesen munkát ad a világ szegényebb országaiban élőknek.
A bambuszról alkotott kép változáson megy keresztül, sokan a 21. század fájának nevezik. Manapság másfél ezer felhasználási módja ismert, a zoknitól a kiváló teherbíró képességét kihasználó építészeti megoldásokig. „A mezőtől az erdőn át az üzemig és a kereskedőig, a tervezőirodától a laboratóriumig, az egyetemektől a politikai hatalmat birtoklókig egyre többen tisztában vannak ezzel a megújuló erőforrással. A bambusz az elmúlt évtized fő gazdasági növényévé vált” – hangoztatta Michael Abadie, a Bambusz Világszervezet tavaly megválasztott elnöke. A bambusz feldolgozásában használt új technológiák és az ipari feldolgozás nagy változásokat hozott, és valódi verseny kezdődött a nyugati fapiacokon.
A bambusz a világ leggyorsabban növekvő növénye, 4–5 év után évente lehet aratni, ellentétben a trópusi keményfákkal, amelyeket sok évvel később csak egyszer lehet kivágni. A fejlődő világ is felismerte az ebben rejlő növekedést. Nicaragua keleti részén a helyi lakosok nagy része korábban értéktelen növénynek tekintette a bambuszt, most már azonban új bambuszültetvények növekednek a térségben. A hosszú ideje bambusztermesztő nagyhatalomnak számító Kína sikeresen kiaknázta a növekvő keresletből adódó lehetőségeket. Viszont Nicaraguát csak egy keskeny karibi folyosó választja el attól, hogy a bambuszt az Egyesült Államok óriási piacára eljuttassa.
A bambusz a perjefélék családjába tartozó évelő, örökzöld növény. Több mint ezer faja ismert. Fő előfordulási helyük Északkelet-Ázsiától Délkelet-Ázsián át egészen Északkelet-Ausztráliáig terjed. Ugyan a fűfélék családjába tartoznak, sokan mégis bambuszfáról beszélnek, mivel némely faj megfelelő körülmények között akár húsz méternél is magasabbra nő.
