Öt ifjúsági válogatott játékossal a keretben (közöttük a sérült Debreczi Iringó) a klub szerződést kötött az amerikai Danielle Walkerrel, az alexandriai Mihaela Mihai-jal, és megegyezett a 193 cm magas, ugyancsak tengerentúli Kelly Keil-vel, akinek a napokban kellett volna megérkeznie. Sajnos, az elmúlt hét közepén Demeter Nóra és Deme­ter Hanna ajánlatot kapott a pécsi Rátgéber Kosárlabda Akadémiától, amit el is fogadtak. Ez hatalmas érvágas volt a KSE-nek, hiszen érettük indult volna a csapat a nemzeti ligában. Ráadásul pár napra rá Walker is bejelentette távozását, mivel nem érzi jól magát Kézdivásárhelyen, és haza szeretne menni. Ennek következtében krízishelyzet alakult ki: az amúgy is vékony létszámú csapat hat játékosra csökkent. Idő és pénz két új kosárlabdázó leigazolásához már nem maradt, ugyanis ez 50–60 ezer lejjel növelte volna a csapat szűkös költségvetését.
Az eredeti elképzelés szerint a KSE minimális költségvetéssel, nyolc ifjúsági és három tapasztalt vendégjátékossal, szerény körülmények között – 340 000 lejből – próbálta volna végigjátszani a szezont. Az előzetes tervek szerint a büdzséből 100–100 ezer lejt a megyei és a kézdivásárhelyi önkormányzat tett volna ki, az összeg többi részét támogatásokból kellett volna összegyűjteni. Sajnos, az elmúlt időszakban több kisebb-nagyobb céget is felkerestünk, ám jelentősebb támogatást nem sikerült megszerezni. Ez után hideg fejjel kellett dönteni a következők közül:
1. idehozunk még két idegen játékost, a szezon közepén elfogy a pénzünk, és akkor állunk ki a bajnokságból
2. nekivágunk 8–9 fiatal, tapasztalatlan játékossal, és zsinórban elveszítünk minden mérkőzést
3. visszalépünk most a bajnokságból, és megpróbálunk a megmaradt kosaraslányoknak más lehetőséget biztosítani itthon vagy az ország határain kívül.
A fent említett lehetőségek közül az első nem lett volna az igazi, mert azért vágtunk bele az egész történetbe, hogy a kézdivásárhelyi tehetségek kapjanak lehetőséget. Ám, ha nekik nem tudunk rendes felkészülési és versenyzési lehetőséget nyújtani, vagy éppen itthon tartani őket, én nem látom értelmét annak, hogy idegenek vigyék el a város pénzét.
A második eshetőség azért esett el mert, ha belevágunk az utóbbi évek legkeményebbnek ígérkező bajnokságába – amelyben 9–10 csapat 200 ezer euró vagy ennél nagyobb büdzsével rendelkezik –, szétrombolhatta volna az együttest fizikailag és morálisan, s nem biztos, hogy a lányok fel tudnak állni sorozatos kudarcok után.
Végül a harmadik és egyben a legdrámaibb alternatíva maradt, mivel a kialakult helyzet sem a játékosok, sem pénzügyi szempontból nem volt jó. Nagy kár, mivel kilencéves kemény munka és egy szép álom ért véget hirtelen. Egy rendkívül tehetséges generációnk volt, közöttük az U18, U16 és U14-es korosztályok legjobbjai, akik már Európa-bajnokságon is bizonyítottak. Biztos vagyok benne, fogunk még hallani róluk, ám nem lehet tudni, lesz-e még valaha Kézdivásárhelynek ekkora lehetősége.

Lénárt Adolf,
a KSE kosárlabda szakosztályának vezetője

Román Kupa
A Sepsi-SIC első győzelme
Tegnap a női kosárlabda Román Kupa első körének odavágó mérkőzésén a Sepsi-SIC 110–21 arányban nyert Nagyvárad ellen. (t)