A polgármester Belgiumból telepedett haza nagy tervekkel, nyugati mentalitással, s minden bizonnyal igen gyorsan szembesült a romániai valósággal, a központosítás akadályaival. Érvelése hatékony, alig egy hete indított önrendelkezési kezdeményezése 90 százalékos támogatottságot élvez a Facebookon.
Nem csoda, hogy autonómiát szeretne a politikailag független elöljáró, hisz bármilyen színű a bukaresti hatalom, mindig csak saját polgármestereinek hajlandó pénzt cseppenteni. Képlékenyek az áfából vagy jövedelemadóból visszaosztott összegek is, Háromszék például kapott szép summát, amikor az RMDSZ kormányon volt, s csak találgatják a megyei elöljárók, miért nem elegendő semmire az, amit az elmúlt napokban utaltak ki. Bukaresttől, az éppen regnáló pártok kénye-kedvétől függ minden, s bár fennen hirdetik a decentralizációt, a zsírosbödön közelében mindegyikük még erőteljesebb központosításra törekszik. Nem véletlen hát, hogy az autonómiát tartanák járható útnak azok a nyitott és vállalkozó szellemű elöljárók, akik nem koldus módra vegetálnának, hanem fejlődni szeretnének, elképzeléseik vannak, s hisznek saját és közösségük erejében. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez nem csak a székelység, magyarság megmaradása szempontjából lenne fontos, nem csak számunkra jelenthetné a fejlődés zálogát. S bár a román politikai osztály, média számára továbbra is mumus, szitokszó az autonómia, lám, van esély arra, hogy a sokat, hangsúlyosan ismételgetett gondolatok mások fejében is szöget üssenek. Apránként csírázik, növekszik az elvetett mag. Csakhogy nagyon lassan... Sokkal határozottabb kiállásra lenne szükség a folyamat felgyorsítása érdekében.
Példát vehetnénk akár a katalánokról, akik a hét első felében másfél millióan vonultak utcára, mert elegük lett abból, hogy a jól fejlett tartományuk gazdasága viszi hátán a romokban heverő spanyolt, és Madridban lefölözik a pénzeket. A katalánok nemzeti ünnepüket alakították minden eddiginél nagyobb tüntetéssé, a tartomány hatmilliós lakosságának egynegyede borította be a piros-sárga nemzeti lobogókkal Barcelona utcáit, és felfigyelt rájuk az egész világ. Arányaiban ez azt jelentené, másfél százezer székelyföldi magyarnak kellene utcára vonulnia, s akkor talán komolyan vennék követeléseinket. Huszonöt, harmincezret könnyű nyolcezerré jelentékteleníteni – százezer ember kivonulását még a román média és a hatóságok sem tudnák semmivé tenni.
Ehhez a feladathoz azonban nekünk kell felnőnünk, hogy megmutassuk erőnket, akár a katalánok...