A nyár közepén induló tiltakozás napról napra több tiszta szívű embert mozgatott meg. Az igazságot követelők között több civil szervezet is jelen volt, így kerültek oda az Erdélyi Magyar Ifjak önkéntesei is. Szervezetünk nem volt állandó bástyája a tüntetéseknek, de mindig alkalomhoz illő magatartással és hittel érkezett a Mikó elé. Minden tagunk hálával és köszönettel tartozik Sánta Imre példás kiállásának, aki bebizonyította, hogy érvényes még a többségben az erő elv. Az első napokban meg-megmutatkozó szkeptikus hozzáállás a tüntetés kitartását illetően, hamar szertefoszlott. Ennek fő oka a félóránként elmondott imák ereje és a himnuszok éneklése, mert ráébresztették az embereket az összetartozás szükségességére.
A kellemes és reménykeltő hangulatban eltöltött tüntetőórák, kezdetben déli két órától négyig, majd a hőség miatt délután öttől hétig tartottak. Sokan táblákkal érkeztek, felirataik az igazságot követelték. A tömeg napról napra nőtt, és a kitartás elhozta a szeptember elsejei Igazság napját, amely több megyét is megmozgatott. A Sepsiszentgyörgyre érkező tüntetők között külföldiek, Maros, Hargita, Kolozs megyeiek is jöttek. A zászlók, a helységneveket mutató fatáblák, a mintegy 25 ezer ember Sánta Imre megmozdulásának győzelme volt.
A Csutak Vilmos előtti, most már csendessé váló járda őrzi az igazságos ítélkezés felé tett lépéseket, az emberek gyülekezésének zaját és a fölfokozott reményt. Hogy mivel tartozunk neki, a tüntetés megálmodójának? Nem csak köszönettel, annál többel. Csupán ígérettel téríthetjük meg erőfeszítéseit. Mi ez az ígéret? Soha nem hagyjuk veszni értékeinket és közösségünkbe vetett hitünket sem. Az ígérethez fűzött hűség pedig népünk megmaradásának záloga.

Ürmösi Júlia Eszter