azaz hogyha lova volna;
de ha ló nincs, van pálczája,
kapja magát, felül rája.
Ej, de egy nagy baja van ám,
hogy sarkantyú nincs a lábán;
veti szemét a krétára,
rajzol egy párt a csizmára.
Korbácsa is van emellett
kenderből, hogy jobb se kellett!
Jó csapója, fűzfa nyele,
csak úgy csattint, pattint vele.
,,Gyí, fakó!" vágtatva megyen
tüskén, bokron, völgyön, hegyen.
De már ez nem tréfa dolog,
Félreálljon, aki gyalog.
(Gáspár János: Csemegék kisebb gyermekek számára, 1863)
