Mint ismeretes, a csapat trénere a 2008–2009-es idényben már dolgozott Háromszéken, akkor a Sepsi BC-vel FIBA Kupát játszott, és bajnok ezüstérmet szerzett. Azt a feladatot kaptam, hogy olyan csapatot állítsak össze, amely visszahozza a kosárlabda-kedvelőket a csarnokba, és reménykedem abban is, hogy játékunkkal ki tudjuk majd szolgálni a szentgyörgyi nézőközönséget – nyilatkozta Déri a csapat hivatalos bemutatóján, és nyugodtan kijelenthetjük, elsődleges célkitűzéseit máris teljesítette.
– 110–21-es eredménnyel zárult a Sepsi-SIC idei első mérkőzése, és ez bemutatkozásnak nem rossz. A siker ellenére azt kell mondanom, még nem láttuk a zöld-fehérek igazi erejét. Az edző miként vélekedik erről?
– Bemutatkozásra Nagyvárad igazán kellemes ellenfélnek bizonyult, ám tudtam azt, hogy nagy a különbség a két csapat játékereje között – meséli Déri Csaba. – Nekünk az volt a célunk, hogy a közönség lássa a Sepsi-SIC szellemiségét, alakuló karakterét, illetve játéktudását. A helyi játékosokkal már augusztus 15-től edzünk, ám az öt idegenlégiósunk és Dincă csak szeptember elején csatlakozott hozzánk, s mindössze egy hetet edzettünk együtt. Arra nem számítottunk, hogy rögtön ilyen jó dobóformája lesz a csapatnak, ez pedig a zöld-fehérek erejét mutatja. Nekem nagyon sajátos véleményem van a női kosárlabdáról. Három országban dolgoztam edzőként (BSE Budapest, a szlovákiai Rózsahegy és az egykori Sepsi BC), s mindhárom alakulattal a FIBA Kupában szerepeltünk. Nagyon hiszek abban, hogy a női kosárlabdában csak egyetlenegy járható út van, éspedig a látványos játék. Továbbá nagy pontszám elérésére és a közönség kiszolgálására kell törekedni, csak így lehet létjogosultsága a világon egy női kosárlabda-csapatnak. Én ebben hiszek, és ősszel ezt fogom tanítani a lányoknak, hiszen ötvenpontos mérkőzésekre nem kíváncsiak a nézők.
– A közönség visszacsalogatása a csapat egyik fontos célkitűzése. Már az első meccsen közel ezer sepsiszentgyörgyi volt kíváncsi az új alakulatra, az új kosarasokra? Számítottak ekkora érdeklődésre?
– Őszintén, nem, mivel mi egy „last minute” (utolsó pillanatban megalakult) csapat vagyunk, és nagyon sok ember munkájának köszönhető, hogy a Sepsi-SIC létrejött. Meglepett, hogy ekkora számú közönség jött el az első meccsünkre, és nagyon örültem ennek. Hétköznap ezer ember volt kíváncsi ránk, ez fantasztikus. Úgy érzem, lesz értelme itt dolgozni, mivel a szentgyörgyi közönség abszolút vevő a minőségi kosárlabdára, és ha hiteles produkciót nyújtunk, akkor visszatérnek a régi szép idők, azaz a telt házas mérkőzések.
– A mindenkori szentgyörgyi csapatnál még soha nem fordult elő az, hogy öt külföldi játékossal kezdjünk egy mérkőzést. A Nagyvárad elleni meccsen a helyi játékosok is lehetőséget kaptak, és úgy tűnt, mindenki megtalálta a helyét. Már csak pár nap van hátra a bajnoki rajtig, hol áll jelen pillanatban a felkészülés?
– Nagyon kevés munka van bennünk, hiszen alig kezdtük meg a felkészülést. Azt meg kell érteni, hogy nem tudtunk hamarabb kezdeni, mivel a klub szervezése felemésztette minden időnket, és nem akartunk hibázni. Tehát objektív okok miatt csak szeptember negyedikétől edzünk. A Nagyvárad elleni meccset tényleg öt idegenlégióssal játszottuk, mivel ezt most megengedi a szabályzat. A román szövetség, a klubok vezetői arról döntöttek, hogy egy csapatban egyszerre hat idegenlégiós is lehet, közülük pedig öten folyamatosan a pályán lehetnek. Erre azért volt szükség, mert a helyi klubok, műhelyek képtelenek A-osztályos szintű játékosokat nevelni, akadozik az utánpótlás. A nőknél és a férfiaknál is generációváltás történik, és nagyon kevés a jó román játékos, ám a bajnokságban a közösséget továbbra is ki kell szolgálni, és ez csak külföldi kosarasokkal érhető el. Ezen lehet vitatkozni, hogy jó-e vagy sem, de most ez a szomorú tényállás. Szerencsére Kovászna megyében nem ennyire rossz a helyzet, mivel a Váncsa Kató által irányított Sepsi ISK-nál, a BBall 6-nál és a kézdivásárhelyi műhelyben folyamatos a munka, és vannak is tehetségek, ám nagyon fiatalok. Ők még iskolások, ezért délelőtt nem tudnak edzésre járni, de az elkövetkezőkben mindent megteszek azért, hogy foglalkozhassam a fiatalokkal. Én azt szeretném, amit Maros­vásárhelyen a férfiklub elnöke mondott nekem: jó lenne, ha az edzések csak magyarul és románul zajlanának. Tényleg jó lenne, ha Sepsiszent­györgyön magyarul folyna az edzés, magyar játékosok játszanának, de ez egyelőre illúzió. Tenni kell érte, és minden valóra válhat. Megalakult az új klub, rengeteg munka van abban, hogy ennek a csapatnak a kémiája összeálljon. A játékosok úgy játszanak, ahogy képességeik engedik, de közben időt kell fordítani a fiatalokkal való foglalkozásra, és lehetőséget is kellene biztosítani nekik. Lesznek meccsek, amikor ez nagyon nehéz lesz, hiszen termetre, fizikai erőre nézvést óriási a hátrányuk a felnőtt játékosokkal szemben.
– Számunkra a Román Kupa első köre már eldőlt, hiszen jól megvertük Nagyváradot. A hét végén viszont az Aradi ICIM ellen lépük pályára... Mit várhatunk attól a meccstől?
– Az aradiak két-három héttel korábban kezdték a felkészülést, mint mi, és a vezetőség azt nyilatkozta, hogy minden idők legerősebb csapatát hozták össze. Az Arad hagyományosan nagy csapat, úgyhogy nem bocsátkozhatunk jóslatokba. Az alapszakasz nyitómérkőzését idegenben játsszuk, előtte még a Nagyvárad elleni visszavágót játsszuk le, további edzések, és mi menetből, lendületből akarunk játszani, meglátjuk, ez mire lesz elég. Számunkra ősszel egyértelműen a csapatépítés a legfontosabb, de megpróbálunk minél több meccset megnyerni, ugyanis nagyon erős az emberanyagunk. Nagyon fiatalok vagyunk, és le kell telnie az odavágóknak, amíg az idegenlégiósaink megtanulják a román kosárlabdát, a bíráskodást, megismerik ellenfeleiket, illetve elfogadtatjuk magunkat a hazai kosárközeggel. Nagyon hosszú és munkás ősz vár ránk, sok türelemre van szükségünk. Mindent megteszünk, hogy a visszavágókra erős csapattá kovácsolódjunk össze, s a bajnokságban és a kupában is ott szeretnénk lenni az első négy között.
– Ezt a tervet azonban több csapat is áthúzhatja. Kik között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa?
– A legfőbb esélyes a Târgovişte, amely idén indul a női Euroligában. Ezért a klubvezetés óriási költekezésbe kezdett, hoztak egy külföldi sztáredzőt és nyolc idegenlégióst. Azt suttogják, hogy a csapat költségvetése 800 ezer és egymillió euró között mozog, de majd meglátjuk, ez mire is lesz elég. Láttam én már Szentgyörgyön megbotlani a Târgoviştét, amikor világsztároktól hemzsegett a csapat... Játékoslistája szerint azonban bivalyerős az együttes. Mellette ott van Arad, a Szatmárnémeti VSK (itt az elmúlt pár évben komoly munka folyt), Gyulafehérvár (az egyetem mellett Fehér megye legnagyobb cégei támogatják a gárdát, és tíz profi játékosból álló csapatot raktak össze), Alexandria, Marosvásárhely, Craiova, Temesvár és a Sportul Studenţesc (a szerb edző mellé öt szerb és egy amerikai játékos érkezett, de ott játszik a nálunk is nagyon ismert és kedvelt Ardeleanu). A sorból nem szabad kifelejteni a Sepsi-SIC-et sem, tehát kemény idény előtt állunk. Én nagyon szeretek olyan bajnokságban edzősködni, ahol van ennek értelme. Nekem is vannak szakmai igényeim, amit a mostani csapatom és az előttünk álló pontvadászat is teljesen kielégít. Mi ebben a roppant erős bajnokságban akarunk meghatározó csapat lenni, hiszen nekünk is komoly hátteret biztosít a klubvezetés, ezért csak köszönettel tartozom nekik. Nagyon erős csapatot szeretnék felépíteni, és erre mindenkinek a segítségére szükségünk lesz.