E táj kiterjedésének megítélésében akadtak véleménykülönbségek. A néprajzkutatók szerint a Palócföld Nógrád, Heves, Borsod megyét érinti. Népét a XIX. században Mikszáth Kálmán emelte be az irodalmi köztudatba, különösképpen A jó palócok című kötetével (1881). Hozzánk, alsó-háromszéki székelyekhez az író már csak azért is közel áll, mert Sepsiszentgyörgy vendége volt, megválasztott országgyűlési képviselőként bejárta vidékünket. Nos, a Mátra-vidék is a palócság életterének tekinthető. Volt alkalmunk szemtől szembe állni a mi hegyeinkhez igen hasonló Mátrával, látni a csonkaország legmagasabb hegycsúcsát, az 1014 méter magas Kékes-tetőt.
Az egri minaret árnyékában
A kézdivásárhely-kantai nagy katolikus templom harangjainak egyikét Eger városában öntötték. Azt már levéltári forrás tudná „megmondani”, miért éppen ott – számunkra azonban élményt jelentett, hogy bepillanthattunk a harangöntöde régi épületébe, ahol a legnagyobb örömünkre nemcsak útmutatóra, hanem régi harangokra is leltünk.
Ha valahol kellett a régi magyar hazában a riasztó, avagy a győzelmet hirdető harangszó, akkor Egerben, Eger várának közvetlen közelében sok száz év alatt bizony kellett. A hosszas török uralom idején sokszor a harangok hangja hozta a hírt, miként a céhes városban, Kézdivásárhelyen is éppen a XVIII. század végétől hívja-hívogatja imára-ünnepre a híveket az 1771-ben Egerben öntött félezer kilós nagyharang. Száz évig szolgált, 1875-ben újraöntötték, és ma is hangjával szolgálja eklézsiáját. Hosszú éveken át működött Dobó István városában a híres műhely, amelyben a harangöntő emlékhely mellett most marcipán-múzeum működik, ahol a cukrászművészet remekeit láttuk. Nem feledte a város a „harangos műhelyt”, és még utca is őrzi a nevét: Harang­öntő utca. Közelében ott áll ma is, mint hatalmas felkiáltójel, a török minaret, emlékeztet a másfél évszázados török uralom alatti fájdalmas magyar történelemre. Nem messze ide, a Kálvin-ház melletti iskola falán és a Gallya-tetői templom mellett emléktáblák hirdetik, hogy a jeles népzenegyűjtő és zeneszerző Kodály Zoltán (1882–1967) itt komponálta a Csendes Misét, és nem egy alkalommal volt Eger város vendége.
Amikor az egri érseki főszékesegyház vagy bazilika hattonnás nagyharangja megszólalt, akkor pakoltak ki ládájukból kézműveseink. A sátorsoraik előtt elvonuló vendégözön előtt adták tanúbizonyságát, hogy tiszta forrásból dolgoznak, giccs nem terem műhelyeikben. A tiszta forrást képviselte – többek között – Sütő István ragyogó festett bútoraival Vargyasról, Réthy Zoltán faragóművész Csernátonból, ifjú Kocsis Béla bőrdíszműves Ba­rótról, a sepsiszentgyörgyi De­meter Miklós gyerekjátékaival és népi hangszereivel, de a sziporkázóan szellemes Csiporkázó játszóház hármasa is. A háromszékiek tömör, tartalmas programmal mutatkoztak be, s az idő alatt, amíg a népi mestereink bemutatkoztak és munkához kezdtek, a megyeháza monumentális dísztermében nagyszámú hallgatóság előtt pörgött a Székelyföld kincsei című előadás-sorozat. Nagy Botond történész a legújabb kutatások és történeti szemlélet alapján körvonalazta a székelység és megyénk telepedéstörténetét. Szel­lemtörténeti nagyjainkat Tóth Szabolcs helytörténet-kutató, a vidék néprajzi értékeit a csernátoni Haszmann Orsolya, művészettörténeti kuriózumait, a Szent László-legenda falképeit pedig Jánó Mihály művészettörténész mutatta be. E sorok írója Há­romszék természeti kincseit – kőzeteit, féldrágaköveit és ásványait – csillogtatta meg, Szonda Sza­bolcs, a Bod Péter Megyei Könyv­tár igazgatója, író és műfordító a maga által feltett kérdésre felelt: van-e háromszéki irodalom, s ha nincs, hogy van? Az előadók egységes képet festettek a hallgatóság számára a történelmi Magyar­ország délkeleti sarkáról.
Egyik rendezvénytől a másikig vonultak a felette érdeklődőnek bizonyuló egriek. Az történelmi Egri várban is mi voltunk otthon: Várallyai Réka, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal művészettörténésze megnyitotta Péter Alpár képzőművész Varázslatos Bikfalva című kiállítását, amit itthon is láthatott a közönség.

Székely zászló a bazilika előtt
A Heves és Kovászna megye közötti baráti kapcsolat tizenöt esztendőre nyúlik vissza, hiszen a megállapodást 2002-ben írta alá a két megye akkori elnöke, és az együttműködési programok már 2004-ben útra indultak. A találkozások során kiderült, hogy a hevesiek jól ismerik Háromszéket, hosszan tartó baráti és családi kapcsolatokat ápolnak a mi vidékünkön élőkkel. Tudták, hogy érkeznek a háromszéki székelyek, megkülönböztetett magyar vendégszeretet vett körül mindenütt. Tapsot és könnyet csalt a szemekbe az a fergeteges művészi műsor, amit a bazilika lépcsőpihenőjén, ragyogó nyár végi napsütésben láthattak a jelenlévők. Kezében egy-egy pohár kiváló egri vörös vagy rozé bort tartott, akinek arra volt kedve, és magasra hágott a lelkesedés. Mindvégig megtisztelte jelenlétével a népi találkozót a két megye elnöke, Szabó Róbert és Tamás Sándor. Utób­bi megnyitó- beszéde után átadta a Heves megyének szánt székely zászlót, amelyet a magyar nemzeti lobogó és Eger megye hivatalos zászlója közé helyeztek el.
A gyerekvilág szá­mára felette kedvesnek bizonyultak a mi Kelekótya nevű együttesünk megzenésített gyermekversei. Székely népi táncmuzsikától lett hangos a bazilika előtti Eszterházy-tér, ahol a felső-háromszéki Ábri Béla és zenekara húzta a talpalávalót a kézdiszentkereszti fiatalokból alakult Tisztás néptáncegyüttesnek. Pörgött a sóvidéki, a felcsíki, a forgatós és a mezőségi tánc. Tapssal jutalmazták a sepsiszentgyörgyi Melodika énekegyüttes két szólistáját: a szoprán Babos Margitot és a mezzoszoprán Mocanu Prezs­mer Erikát. Lelkesedéssel hallgatták az összegyűltek Antal Tibor és barátainak, négytagú gyimesi csángó csoportjának ének-összeállítását. A tehetséges Antal Tibor fiatalabb korában már szerepelt Szörényi Levente Attila, Isten kardja című rockoperájában, s mint a kolozsvári zeneakadémia végzettje, összegyűjtötte a vidékre jellemző népdalokat. Legutóbb Berecz András Kossuth-díjas mesemondó-énekessel csuvas népdalokat adott elő magyar nyelven.

Búcsúra szóltak a harangok
Ha van székely vendégszeretet, akkor azzal édestestvér a magyar is. Utóbbiról az Egri Korona Borház és termálvizes strandokkal körülölelt kemping vendégeiként szereztünk tapasztalatot. Tanúi lehettünk egy új iparágnak, a borturizmusnak. A Borház kiváló minőségű nedűivel szolgálja a magyar borfogyasztást, öregbíti az Egri Borvidék hírnevét. A Korona Borházat 270 hektár szőlőültetvény öleli körül. Az egykori mátrai vulkánosságnak is köszönhető, hogy a hegység előterében 31 Cel­sius-fokos termál ásványvizet hoztak a felszínre, amelyet gyógyvízként értékesítenek a mátraderecskei szabadtéri strandfürdőn. Harmo­nikusan kiegészíti ezt a természetes gyógytényezőt Ma­gyarország egyetlen és modern orvosi műszaki berendezésivel működő mofettája.
Már csak azért is otthon éreztük magunkat ott, mert akárcsak nálunk, Kovásznán, itt is megteltek az épületek-pincék a levegőnél nehezebb szén-dioxiddal, értékes gyógyító gázzal. A község olyan régi, mint a mi háromszéki falvaink. Közelében állnak még Kanázsvár falmaradványai. Feltehetően a török veszély növekedése miatt építették a falu birtokosai a XVI. század második felében. A helyi tájszoba állandó kiállításán sorakoznak a palócság régi gazdasági szerszámai. A derecskei palóc asszonyok éppen annyira kedvelik a magyar népdalt, amit együtt énekeltünk, mint a mi asszonyaink. Mofettáját, annak gyógyhatását dr. Gyetvai Gyula főorvos mutatta be. E sorok írójának a székelyföldi mofettákról és borvizekről tartott előadása kerekké tette az egymáshoz nagyon hasonló gyógyhelyekről alkotott tudnivalókat. Öröm­mel újságolták, hogy szeptembertől már társadalombiztosítási térítésben részesülnek azok, akiket orvosi javallattal ide beutalnak. Mondanunk sem kell, hogy gombaként nőnek ki a falusi szálláshelyek mint a gyógyturizmus elengedhetetlen kiszolgálói. De­recske Gyergyószárhegy testvértelepülése, de háromszékiek is ápolnak testvéri-baráti kapcsolatokat Heves megyei településekkel: Kézdivásárhely Gyöngyössel és Hatvannal, Zágon Kiskörével, Lemhény Ostorossal, Dál­nok Noszvajjal, Bodok Detkkel, Mikóújfalu Mikófalvával, Vargyas Boroszlóval és Kézdi­almás Szíhalommal.
A község katolikus palócságát és a vendégeket reggeli harangszó hívta a vasárnapi templombúcsúra. A Fájdalmas Szűzanya ünnepét a rá következő vasárnap tartották. Rög­tönzött színpadon pörgött a székely csoportok műsora, zenéje fokozatosan keveredett a búcsús sátrak előtt hömpölygő tömeg zajával. A magyar dalnak sem az országhatárok, sem a távolságok nem tudnak akadályt állítani.
Október elején a hevesiek „belakják” a Székelyföldet, a Székelyföldi Eger Napok programjával érkeznek Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre és Székely­udvarhelyre. Nyelvünk megtartó ereje szétszakíthatatlanul összeköt anyaországi barátainkkal.