Legkönnyebb a sepsiszentgyörgyi leltárt elkészíteni, tavaly óta jó pályán ívelnek a múzeumkerti koncertek, s az idényzáró utcazenefesztivál, illetve a mostani, néptáncos, dalos zsibongás még utolsó lehetőségként csábítja a műfaj kedvelőit. Az Erzsébet parkbeli szabadtéri filmvetítések népes közönsége pedig újólag megerősíti: a megyeszékhely filmkedvelői megérdemelnének egy állandóan működő mozit. Kicsit hosszú a júniustól szeptemberig tartó, színházi előadás nélküli időszak, de más művészeti ágakról kárpótolják az érdeklődőket, s ha minden a mostani irányvonal szerint alakul, jövőre már a szükséges újdonságokra, a rendezvényt szervezők közötti jobb összehangolásra, a változatosságra lehet helyezni a hangsúlyt. Kézdivásárhelyen a nyári programok főként az őszi sokadalomra időzítetten jelentkeztek, másik két kisvárosunkban pedig bőven maradt még idő, hogy eldöntsék, szükséges-e jövő nyáron szabadtéri kulturális rendezvényeket szervezni.
A falunapok megszokottan élénkítik a háromszéki hétvégi programokat, régóta ismert tény, hogy azokat egyrészt vendégforgalmi szempontból is értékesíteni kellene, másrészt vonzó, helyhez kötött kulturális színfoltokkal jó lenne tovább árnyalni, mert noha valójában a helyi közösségek ünnepe, nem baj, ha a sörcsap mellett könyvbemutatót is találunk. De a teljesség igénye nélkül sorolhatók a jó példák: Zabolán kastélyszínház, Kálnokon fotókiállítás, Gelencén bő kulturális teríték, Illyefalván festészeti alkotótábor tárlattal – az alkotásokat éppen csütörtök este mutatták be a megyeszékhelyi Lábas Házban –, s bizony jó hallani, hogy az illyefalvi kezdeményezők az utat a „földműveléstől a földművészetig” tartják bejárásra érdemesnek. Talán más falvak is szervezhetnének alkotótábort képzőművészeknek, nem csak a lokálpatrióták lehetnének büszkék, hogy településük festményeken, fotográfiákon is megjelenik.
Kényes kérdés marad populáris műfajok válogatása, az állítólagos tömegízlésnek való megfelelési kényszer. Szerencsés lenne például a Székely Vágta lendületéhez mérten olyan esti műsort keresni majd, mely e műfajban is minőséget jelent. Az idén bemutatott János Vitéz távol állt ettől, a több ezer néző mindenképp nagyobb felelősségérzetet és hozzáértést érdemel a program összeállítóitól, ugyanis egy ilyen produkció­nál sem egyenértékű a gagyiság a könnyedséggel, illetve a kedvelhetőséggel.
A mostani, hétvégi sepsiszentgyörgyi őszi vásárt pedig remélhetőleg nem mossa el a ránk szomorodott eső.