Bárki találta ki, az utcán felállított szalmás szekér, amire felmászhattak a gyermekek, és szalmaesőt varázsolhattak fejük fölé, telitalálat volt. A görög, litván, tatár, bolgár, szerb vendégtáncosok, valamint a Százlábú és Százlábacskák helyi tánccsoport és a város apraja-nagyja részvételével tartott utcatánc, Mátyás király zsoldos seregének tábora, a fellépő együttesek műsora, a gyermekeknek szervezett játékok, kézműves-foglalkozások olyan hangulatot varázsoltak két napig Sepsiszentgyörgy központjába, hogy a távolról érkező azt gondolhatta, itt csupa jókedvű ember lakik.
Aki az első fabódénál mézespogácsát vásárolt, és elindult vele a vásárba, mire megeszegette, tucatnyi mesterség csínját-bínját leshette el, mert nemcsak portékáikat kínálták az árusok, hanem ott, helyben fonták az ostort, varrták a szőrmét, hímezték az írásos kézimunkákat, szőttek, kerámiát festettek, gyöngyöt fűztek, és amikor meg-megállt egy-egy érdeklődő, neki is szívesen magyarázták el, mit és hogyan. Igaz, hogy nem sok mindent tudtak eladni, a bámészkodók azt mondták, túl drágán kínálják a használati és dísztárgyakat, ruházatot, de ezt nehéz eldönteni, mert ki tudja, egy-egy egyedi darab elkészítése mennyi munkába, időbe telik. Nos, aki így vagy úgy, vásárolt portékával vagy anélkül a bódésor végére jutott, kóstolhatott házi lekvárt, mézet, tegnap délelőtt pedig tökínyencségeket majszolhatott a tökparádén. Felnőttek és gyermekek fúrták, faragták a töklámpásokat, és közben be-bekaptak egy-egy falat tökfasírtot, töklekváros kenyérkockát, tökkompótot. Jutott bőven alapanyag mindenkinek, a Tanulók Háza környezetvédelmi köre és a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat háromszáz tököt szállított a helyszínre. És aki belefáradt a tökdíszítésbe, elüldögélhetett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Sebestyén Lajos vezette fúvószenekarának koncertjén a paviloni nézőtéren.
A szalmás szekéren folyamatosan csüngött a gyermeksereg, a Guzsalyas Játszóház asztalainál sorban álltak a kötélverők, nemezkarkötő- és babakészítők, a Caritas Családsegítő Szolgálata játékvárosában hagymával és krumplival malmoztak, és annyi ügyességi játékot próbálhattak ki a gyermekek, amennyit csak bírtak.
Mátyás király zsoldos seregének táborából a déli órákban ínycsiklandó illatok áradtak szét, zöldséges, füstölt csülkös, tejfölös tokányt készítettek ötszáz évvel ezelőtti recept szerint, miközben Mátyás íródeákja mindent feljegyzett, tán még azt a sok száz kérdést is, amit az érdeklődők tettek fel. A hajdúszoboszlói Crux Alba középkori hagyományőrző csoport nemcsak beszélt Mátyás koráról, de egész napi tevékenységüket is a korabeliekhez igazították, a helyszínen felvert sátrakban aludtak, és csak akkor léptek ki szerepükből és a táborból, amikor a hatalmas érdeklődő tömegnek bemutatták fegyvereiket. Két nap dörögtek az ágyúk a városközpontban, de nem sérült meg senki, háború sem lett belőle, csupán aki ott volt, egy kicsit megérezte, kik voltak a magyarok fél ezredévvel ezelőtt.
Szalóki Ági és zenekara, a Trei parale, a Jedam, a Kalagor, a Keleti szél szabad csapat, a Harmadik zenekar és Kallós Zoltán, valamint az utcatáncházra összeállt Spontán zenekar fellépése kétségkívül olyan színvonalat kölcsönzött a rendezvénynek, ami túlmutat általában az újkori vásárok minőségén, a szervezőcsapat megértette, nem tartalmatlan őszi sokadalom kell Sepsiszentgyörgynek, hanem annál több. A Nemzetközi Néptánctalálkozónak és Őszi Vásárnak ezentúl nem kell cégér, csak legalább ilyen színvonalú programok és napsütéses idő. És akkor a jókedv is itthon marad, nem keres máshol otthont magának.
