Két napig helyesbítették sajtósai a miniszterelnök elszólását a 16 százalékos személyi jövedelemadó növeléséről. Bizonyos, hogy nem véletlen baki volt, tesztelni próbálták a közvéleményt, no meg a nagy gazdasági szakértők viszonyulását. Negatív volt a visszhang, így gyorsan retiráltak, de jó sokszor elmondta a kormányfő: növelni kell az állam bevételeit, másképp nem jut majd pénz iskolákra, kórházakra, utakra. Próbálkoznak az adócsalások kiszűrésével, lám, még a feljelentő rendszert is felélesztenék, s e szempontból bizonyára lenne tennivaló, csakhogy a nagy kihágásokat nem a kis adózók követik el, a jelentős hiányt a politikai klientúrához kötődő cégek okozzák, s őket valahogy mindig megkímélik. 
Egyelőre csak rebesgetnek ilyen-olyan illetékemelést – januártól emiatt nő például a dohány, a kávé, az alkohol és az üzemanyag ára –, pedzegetik a vizitdíj bevezetését – minden újabb hírrel más-más értékek látnak napvilágot –, ötletszerűen megjelennek még ilyen-olyan elképzelések. Választások közelednek, egyelőre óvatos duhaj a kormány, de egyre bizonyosabb, a két prés között, a Nemzetközi Valutaalap szorításában és a költségvetési egyensúly kényszere alatt nem lesz más lehetősége. Új cégek nem születnek, a munkahelyek száma nem szaporodik, a termelés nem növekszik, ezekért nem is próbálnak tenni semmit, így marad a már jól bejáratott megoldás: még néhány rend bőrt lenyúzni azokról, akik eddig is lerótták  kötelezettségüket, akik a vállukon viszik a romániai gazdaságot, és arról a 4,7 millió aktív polgárról, akinek adólejeiből finanszírozzák 13,5 millió ellátását. S hogy jókedvünket fokozzák, most már azt is rebesgetik, hiába fizetjük hűségesen nyugdíjjárulékunkat, idős korunkban fizetésünk töredéke lesz csak a jól megérdemelt járandóságunk, kevesebbet kapunk majd a mostani kisnyugdíjasoknál is.
Marad tehát a bizonytalanság és a tény: egyre többet fizetünk, s mind kevesebbet remélhetünk.