Nem értettem, hogy miért ez az ellenszenv. Miért? Vegyék már észre, uraim, hogy, ha nincs minifocink, Kovászna megyében nincs tömegsport. Ez az egyetlen sportág — az egyetlen! —, amelyik megmozgatja, küzdőtérre állítja a városi és falusi emberek apraját-nagyját. Alig van olyan falu a megyében, ahol ne rendeznének valamilyen minifoci-emlékversenyt, kupaviadalt vagy községi bajnokságot. Akkor pedig...

Ja, értem, a sportigazgató most mondta el — márpedig ő tudja, hiszen a most először nálunk járó fővárosi kiküldött is megdicsérte jó munkájáért —, hogy erős a tömegsportunk, a veterán atléták egy csomó érmet szereztek, nagyszerű a teljesítménysportunk, remekeltek leigazolt atlétáink, van két felső osztályú csapatunk... Mit szóljak ehhez, ha nem azt, hogy csak beszélünk, csak beszélünk...

Még mondja valaki, hogy a politikusok gondolkoznak is, ha a sportról kell szóljanak... Csak azt ne mondják, hogy márpedig a sportigazgató nem politikus. Legyen világos, nem azért került az igazgatói székbe, mert él-hal a sportért, és nem tudom, milyen nagy érdemei volnának a sport téren, hanem mert a politika emelte ,,trónra", mindenekelőtt pártja, majd az RMDSZ ,,szegezte oda", s ezért nem akart élni a lehetőséggel, mely feljogosította, hogy saját emberét helyezze a sportigazgatói tisztségbe, lebecsülve, leértékelve ezzel a megye magyar ajkú testnevelő tanárait. (Ezt az RMDSZ-es tehetetlenséget egyszerűen nem lehet megérteni, s nem lehet elfogadni! Magyarázkodhatnak, de az csak olyan, mint az iszapos vízzel történő mosakodás.) Na de mi csak beszéljünk, csak beszéljünk.

Az a tény, hogy van a megyében egy Gáll Lajos Futókör, s az rendez egy Mikulás-futást, egy Gáll Lajos-futónapot, de ez még nem tömegsport, nem, még akkor sem, ha nyolc-tíz veterán futója egy talicskányi érmet hozott a veterán rendezvényekről, nem úgy, mint a teljesítménysportban szereplő ,,profi" társaik, akik az utóbbi évtized talán leggyengébb évét zárták. Vegyük már észre, hogy a nem Gáll Lajos Futókör évi két-három versenyén túl minden atlétikai rendezvény csak a diákoknak szól, csak a diákokat állítja rajthoz. Ők könnyen elérhetőek. Az egyetlen tömegsportunkról az első bekezdésben már szóltunk. A minifoci társa a labdarúgás, az egyetlen sportjáték a megyében, melynek van igazi megyei bajnoksága, és több szinten. Az egyetlen! (Csak zárójelben emlékeztetem a politikusokat és a megye sportvezetését, hogy valamikor, nem is olyan jaj de milyen régen még volt asztalitenisz, kézilabda, teke megyei bajnokságunk is. Tömegsport szinten persze, de volt.) Az aztán már más lapra tartozik, hogy ez a labdarúgás éppen mélyröptében leledzik. Nem úgy, mint a kézi- és akosárlabda, melyeknek szentgyörgyi képviselői egészen fenn, a felsőházban szerepelnek. Csodálatos tény. De... Igazából dicsekedhetünk-e vele? Tényleg megérett mindkét csapatunk a felsőházra? Adott mindkettőnek a háttere? Van mindkettőnek tömegbázisa? Az anyagi fedezet még előkerül, mert vannak még sportszerető szponzorok, s a politika is igyekszik tőkét kovácsolni ebből, de az ember anyag... Ha megsiettettük a felsőházba jutást, akkor kutya kötelességünk mindent megtenni azért, hogy mindkét csapatunk méltó módon szerepeljen ott. Kutya kötelességünk! Hogy tényleg legyen, miről beszélnünk, beszélnünk.