A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő irányította az otthont, és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől. Manapság viszont egyre gyakoribb, hogy az egyéni szerepek és feladatok nem ennyire pontosan körvonalazottak, ami konfliktusok forrása lehet.
Ez is szülői örökség
Hogyan tanuljuk a párkapcsolatot és annak működtetését?
Nem meglepő, hogy kötődési, párkapcsolati mintáinkat is a családban sajátítjuk el. Mint ahogy személyiségünk fejlődése is jól mutatja a gyermekkori hatásokat, miként az is, ahogyan másokhoz kötődünk, sok hasonlóságot mutat a kora gyermekkori kapcsolódási mintákkal. A jelenlegi kutatások szerint három jellegzetes kapcsolódási minta figyelhető meg már gyermekkorban: biztonságos, elkerülő és ambivalens.
A kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy felnőttként a biztonságosan kötődő emberek kapcsolataikban – a másik két csoporttal összehasonlítva – barátságosabbak, megbízhatóbbak, és ezért kapcsolataik tovább is tartanak. Szerintük a szerelem valós és tartós életérzés. Kapcsolataik kölcsönös függőségre, elkötelezettségre és bizalomra épülnek.
Az elkerülők a többieknél kevésbé fogadják el a partnerükben felfedezni vélt hibákat. Ők cinikusabbak, és azt állítják, hogy a romantikus szerelem nem lehet tartós. Általában ritkábban esnek szerelembe.
Az ambivalensek szenvedélyesen lépnek be a kapcsolatokba, és a viszonzott érzés iránti vágy nagy fellángolások és vad féltékenységi rohamok formájában kerül felszínre. Ők azok, akik hajlamosak első látásra szerelembe esni, és gyakrabban alakítanak ki függő és elvakult kapcsolatokat.
Sok kutató szerint a felnőttkori párkapcsolatainkban mindig felfedezhetőek azok a minták, amelyeket kisgyermekkorunkban alakítottunk ki. Ezeknek leírásában kulcsfogalom a kötődés. A kötődés azt jelenti, hogy érzelmileg kapcsolódunk egy másik személyhez. A kötődés iránti igény az emberek egyik alapvető sajátossága. A kötődéselmélet alapgondolata az, hogy a gyermekért felelős személy, legtöbbször az anya, biztonságot nyújt a gyermek számára. Ez azt jelenti, hogy a gyermek érzi, van valaki, akire mindig számíthat, és ezzel a biztos háttérrel indulhat neki a világ felfedezésének. Az anya–gyerek kapcsolatban a gyermek megtanulja a másokhoz való viszonyulást. Ezeket a korán megtanult mintákat használja majd későbbi kapcsolataiban is.
Van kiút
Minden kapcsolathoz két emberre van szükség. Ha a kapcsolat nem működik, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megtaláljuk a bajok gyökerét, és orvosoljuk azt.
Előfordulhat, hogy a párkapcsolatban élőknek csak az egyik fele viselkedik kötelességtudóan, a másik nem. Ebben az esetben jobb, ha minél előbb kezeljük a problémát, megnézzük, hogy mi nem működik és miért, feltesszük a kérdést: az adott helyzetből mi a kiút.
Ahhoz, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk, a problémákat meg kell vizsgálni, ki kell elemezni. Ehhez a legjobb segítséget kérni, nehogy még jobban összekuszáljuk a dolgokat. Ma már létezik a párterápia mint kapcsolatsegítő eszköz, így csak rajtunk múlik, hogy megpróbáljuk-e menteni, ami menthetetlennek tűnik.
(A Párkapcsolat.lap.hu nyomán)
.jpg)
