Szárazajta történelmének egyik legszomorúbb napjára és tizenhárom mártírjára – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – emlékeztek tegnap. A felszólalók közül többen is kijelentették: a megszülető új hatalom által hallgatólagosan támogatott Maniu-gárdisták tetteit felejteni nem szabad, de igyekeznünk kell, hogy szívünkben ne legyen gyűlölet, s képesek legyünk a megbocsátásra.
Bartalis-Szélyes Pál helybeli református lelkész a Krónikák II. Könyvéből származó igére támaszkodva szólt az emlékezőkhöz. Mint mondotta, szeptember 26. közel hetven év távlatból is sokaknak fáj, hiszen családtagjaikat, rokonaikat, jó barátaikat vesztették el. Éppen ezért az utódoknak úgy kell imádkozniuk, hogy szívükből a haragot ki tudják irtani, s legyen erejük az ítélkezést a Jóistenre bízni. „Gavrilă Olteanu itt, Szárazajtán mondta azt, hogy a magyarokat meg kell büntetni, leckéztetni és félemlíteni, s akként is próbált cselekedni. Gondolkodásmódja jól illeszkedett a hatalom által hirdetetthez: azt remélték, a megfélemlítés hatására feladjuk szülőföldünket, s övék lehet, ami sosem volt nekik szánva” – fogalmazott a tiszteletes.
Az igehirdetés után az 1994-ben emelt emlékműhöz vonult át a népes sereg, ahol a himnuszt követően Bacon község polgármestere, Simon András szólalt fel, sosem gyógyuló, fájó sebnek nevezte a „sötét gondolatú emberek” által kitalált és végrehajtott kegyetlen cselekedeteket. Az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola tantestületének műsora után Márton Árpád képviselő szólt az egybegyűltekhez. Mint mondotta, az eltelt közel hét évtized során többen is úgy fogalmaztak, „nem kell ügyet csinálni” a Szárazajtán történtekből, hiszen egy háború során ilyen elszigetelt események igenis megtörténhetnek. Csakhogy ilyen „elszigetelt eseményekből nem egy, hanem több volt Erdély-szerte. Éppen ezért most, amikor ismét érzékelhető egyfajta uszítás, úgy kell cselekednünk, hogy sem a szárazajtai, sem egyetlen más magyar közösség ne maradjon magára, mint maradt 1944. szeptember 26-án”. Az áldozatok neveit Németh Izsák unokája, Pap Sándor nyugalmazott református tiszteletes sorolta fel, majd a közvetlen hozzátartozók, pártok és intézmények képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit.