Közösséget, társadalmat, országot nem lehet felszabadítani az egyén felszabadítása nélkül, ehhez egyéniségeket kell nevelni, nem csordát, viszont az egyéniség csak akkor alakul ki, ha az ember megtanul közösségben élni. Rengeteg humorral, elegendő tudományos hivatkozással, a jelenlévők iránti nagymértékű empátiával beszélt ezekről szombat délelőtt dr. Sávai János atya, szegedi teológusprofesszor a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánián tartott pedagógusi lelkinapon.
Nem kell ahhoz hívőnek, valamilyen egyházhoz tartozónak lenni, hogy az ember elhiggye, elfogadja azt a tényt, hogy a pedagógusi munkakör nemcsak szakma, hanem hivatás, elég elfogadnia azt, hogy a gyermek nevelése misszió, amit legsikeresebben akkor tud teljesíteni, ha nem problémamegoldó akar lenni, hanem megoldja a rá bízott feladatot. Ha ezt a pedagógus úgy végzi, mintha Isten bízta volna meg e feladattal, és hisz abban, hogy az Úr segíti ebben a munkában, akkor sokszorosan könnyebb dolga van. Dr. Sávai János előadása és az azt követő csoportos beszélgetések ilyen és ehhez hasonló gondolatokat ébresztettek a jelen lévő pedagógusokban, akik az előadó hangsúlyozott felkérésére főként pozitív tapasztalataikról számoltak be egymásnak a következő témakörökben: Mit jelent a nevelői hivatás? Milyen tapasztalatokat szeretnék megköszönni életemben? Nevelői munkám és istenkapcsolatom, Mi erősít hivatásomban? Merem-e kellégáim segítségét kérni, velük együtt imádkozni? Beszéltek arról is, hogy nem vádolni kell magunkat, hanem orvosolni. A jelen lévő pedagógusok pozitív délelőttjének is nevezhető esemény azért volt sikeres, mert mindenki önmagát vállalva beszélt megvalósításairól, az ahhoz vezető út nehézségeiről, kudarcairól.
.jpg)
