A modern ember 70–55 ezer éve hagyta el Afrikát a kedvező klímaváltozás következtében – számították ki brit kutatók, akik tanulmányukat az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings the National Academy of Sciences) szeptemberi számában tették közzé.
Régóta viták tárgya, hogy milyen szerepet játszott a klímaváltozás az ember kirajzásában Afrikából. A modern embertől származó legrégebbi régészeti leletek a fekete kontinensen körülbelül 200 ezer évesek, ám Afrikán kívüli nyomai legfeljebb százezer évesek – írja a Phys.org tudományos hírportál a tanulmányt ismertetve.
A Cambridge-i Egyetem kutatói Anders Eriksson vezetésével az elmúlt 120 ezer év klímarekonstrukcióját 51 modern embercsoport génállomány-mintázatával kombinálva határozták meg a kirajzás időpontját és optimális útvonalát. Hogy kiderítsék, a népvándorlásban milyen szerepet játszhatott az éghajlat, a kutatók igen részletes modellt dolgoztak ki, gyakorlatilag feltérképezve bolygónkon minden egyén sorsát. Az éghajlat mellett vizsgálták a növényzetet, rekonstruálták a tengerszint változásait, valamint e tényezők hatását az élelemforrásokra. Elemezték a születési arányt, a helyi népmozgásokat, az élelemforrások és a népesség lélekszáma közötti lehetséges összefüggéseket, s így a tudósok képesek voltak meghatározni azokat a lehetséges demográfiai forgatókönyveket, amelyek leginkább illeszkednek a modern ember génfrekvencia-térképéhez.
A modell tanúsága szerint az éghajlat meggátolta a modern ember kirajzását Afrikából 70–55 ezer évvel ezelőttig, amikor is egy kedvező időjárási „ablak” nyílt az úgynevezett déli csapáson, a Báb-el-Mandeb tengerszoroson az Arab-félszigetre vezető útvonalon. Ekkor vált kedvezőbbé Afrika északkeleti részének és az Arab-félsziget klímája, és csökkent megfelelő mértékben a tengerszint. Elődjeink átszelték a Báb el-Mandeb tengerszorost, amely az Arab-félsziget déli csücskénél köti össze a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel. A genetikai adatok alapján a régészek végigvezették a családfákat, hogy rájöjjenek, hol indult el a törzsek ágazódása. Meglepő módon a kulcsfontosságú terület nem a Szuezi-csatorna és a Báb el-Mandeb-szoros volt, hanem a mai Irak és Irán területe.
Amikor az emberek elhagyták Afrikát, hamar továbbvándoroltak. A modell segítségével határozták meg a modern ember megérkezésének időpontját a különböző kontinensekre is, az adatok egybeesnek a régészeti és fosszilis leletekkel. Az egyetlen kivételt Európa képezi, ahová a megérkezést a klímán alapuló modell 55 ezer évvel ezelőttre teszi, vagyis tízezer évvel korábbra valószínűsíti, mint a régészeti leletek. Az eltérést a Neander-völgyi emberrel való versengés magyarázhatja, ami lelassíthatta a modern ember terjeszkedését, ezt a tényezőt viszont nem vették figyelembe a modell kidolgozásánál.
Délkelet-Ázsiát az emberek 50–40 ezer évvel ezelőtt érték el. A kutatók szerint ekkor már késő volt, hogy azonnal Ausztrália felé vegyék az irányt, a tenger szintje ugyanis túl magas volt. Hogy pontosan mikor érkezett meg az ember Ausztráliába, erről nem rendelkeznek megbízható információkkal a szakértők.
