Imre herceg születési éve és neve
István gyermekei közül csak Imre érte meg a felnőttkort. A szakirodalom többsége hajlik arra, hogy születési dátumát – Pray György (XVIII. sz.) jezsuita szerzetes nyomán – 1007-re tegye. Az 1527-ben készült Érdy Kódex tudós szerzője, egy karthauzi szerzetes az 1000. évet tartja Imre születési évének. Hóman Bálint úgy véli, hogy Imre herceg 1031-ben 30 éves lehetett.
Imre nevét anyai nagybátyjának, a német királynak Heinrich nevéből nyerte. De anyai nagyapját is Henriknek hívták. A latinos Emericus formából formálódott ki a magyar Imreh, Imre névalak.

Imre herceg nevelése
Amíg Ottó, a trónörökös élt – 1013 táján halt meg –, Imrét klerikusi pályára szánták. Vallásos nevelésében jelentős szerepet vállaltak a szülők. A hercegre a legnagyobb hatással édesanyja volt, akit Szent Wolfgang nevelt. Gizella a gandersheimi zárdában magas szintű latinos műveltségre is szert tett. Imrének az egyházszervező Istvántól is volt, amit tanulnia, de az alapos felkészítést Gellérttől kapta. A Velencéből származó nagy tudású főpap volt az első, aki Magyarországon Deliberatio címmel önálló vallásfilozófiai könyvet írt. A herceg általa ismerte meg a grammatikát, azaz a latin nyelvet. Az elméleti oktatást kiegészítették kormányzási és politikai ismeretekkel. A gyakorlati képzésre is gondot fordítottak. Imre herceg – akárcsak az Árpád-házi hercegek többsége –, tanult lovagolni és fegyverrel bánni. Részt vett a vadászatokon. 1030-ban, mint hadvezér, személyesen vezette a bihari dukátus haderejét, és a nyugati határszélen élő oroszok-varégek nehéz fegyverzetű páncélos seregét is.
A herceg kitűnő elméleti és gyakorlati nevelése vitathatatlan. Az Imre számára készült Intelmek a kormányzásra való felkészülés alapos kézikönyve volt. Az erkölcstanító könyv bevezetőjében a király „parancsokat, tanácsokat, javaslatokat” ad atyai szigorúsággal és nagy-nagy szeretettel. Arra kéri fiát Salamon király szavaival, hogy „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!” Úgy gondolja, hogy fiának is eljött az idő arra, hogy véget érjen a gyermeki kényeztetés, felkészüljön a kemény életre, uralkodásra. István szavaival élve, eddig „nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait”.
Imre herceg 1027 táján vette át a bihari dukátus vezetését, de gyakran elkísérte édesapját az országjáró útjain, részt vett a különböző országos és helyi ügyek intézé­sében. Írásos adatok szólnak arról is, hogy rendszeresen jelen volt az egyházak, a monostorok alapításánál és azok felszentelésénél. A Képes Krónika leírja Imre hercegnek az óbudai Péter és Pál-templom alapításán való részvételét. Egy templomjárás alkalmával, a felújításra szorult selyem-bársony oltárterítő helyett, a herceg „saját bíborköpenyeit az oltár elé helyezte, hogy ezzel terítsék le oltártakaró céljára”.

Imre herceg házassága
Imre dinasztikus jellegű házassága a bizánci herceglánnyal, a két hatalom, István király és II. Bazileosz bizánci császár bolgárellenes szövetségének megerősítését szolgálta. Az Imre-legenda a herceg szüzességi fogadalmát bizonygatja, de azt is elmondja, hogy a házasság célja valójában a két dinasztiából származó utódok biztosítása. Amikor István rendelkezésére a „királyi nemzetségből származó szüzet jegyeztek el Szent Imrével…, hogy két királyi ágból utódok származzanak a jövőre… (Imre magát) a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte”.
Az ellentmondásosság világos. A legenda abban a korban íródott, amikor keményen felléptek a cölibátus megtartása mellett. Az író olyan erénnyel ruházta fel Imrét, amely csak jóval a halála utáni évtizedekben vált fontos kérdéssé. Imrét – mivel gyermektelen házasságban élt – halála után (fél évszázaddal) megtették a cölibátus példaképévé.
A herceg minden utólagos magyarázat ellenére is hús-vér ember volt, aki feladatának, hivatásának tekintette az uralkodást, és azt, hogy az ország, a dinasztia fennmaradása érdekében gondoskodjon a gyermekutódokról. Ha ez nem így lett volna, nem lett volna jelentősége a házasságnak, amelyet István király és Gizella királynő is támogatott azzal a nem titkolt vággyal, hogy minél hamarabb unoka szülessék. Erre nagy szükség volt, mert ettől függött az általuk alapított dinasztia és keresztény királyság fennmaradása. A gyermekáldást egyrészt Imre herceg hirtelen halála akadályozta meg, részben pedig az, hogy a bizánci hercegnő, a menyasszony, amikor Magyaror­szágra érkezett, az eljegyzéskor zsenge korú volt. Ezért épült fel István parancsára az a veszprémvölgyi apácakolostor, ahol görög apácák nevelték a jövendőbeli magyar ki­rálynőt.

Imre herceg halála
Imre herceg 1031. szeptember 2-án hunyt el: egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg. A Hildesheimi Évkönyvekben pontos le­írását kapjuk annak, hogy a fiatal, harminc év körüli herceg miként vesztette életét. Itt Imrét mint az oroszok hercegét emlegetik. A kró­nikaíró tud arról, hogy a Konrád császár elleni hadjáratban Imre herceg szervezte meg a nyu­gati határvidék orosz-varég lakosságát, ezért ne­vezi oroszok hercegének. „És Henriket (Im­rét), István király fiát, az »oroszok« hercegét egy vadászaton vadkan öklelte fel”. A tragikus vadászatra, a bihari Igfon erdőben, Imre kedvelt vadászó helyén, Hegyközszentimrén került sor. A herceget a székesfehérvári bazilikába temet­ték el. Azon a településen helyezték örök nyuga­lomba, ahol született. A trónörökös halálát or­szágos gyász követte. A herceg eltemetése után emlékére még harminc napig tartottak misét. A herceg elhalálozási helyén – a középkori szokásnak megfelelően – épült fel néhány év­tizeddel később a Szent Imre-apátság.
A Nagy Legenda megemlékezik arról a szo­ros kapcsolatról, amely Istvánt fűzte fiához, ki­nek elvesztése számára nemcsak fájdalmat oko­zott, de aggódást azért is, hogy trónörökös, azaz „utód reménye nélkül”, „egyedül” maradt.
(folytatjuk)