Nem hisznek a véletlenben
Gál Károly elmondotta: nem tartja helyesnek, hogy az általános iskola eltért az elmúlt évtizedekben bevett szokástól, s a roma gyermekeket nem osztották fel az induló osztályok között, hanem jószerével külön osztályt alakítottak részükre. A tizennyolc fős osztályok egyikébe mindössze egy, a másikba három, de a harmadikba tizenkét roma gyerek került, az pedig nem lehet véletlen. Véleménye szerint ez oda vezet, hogy a „kiegészítőként odatett” öt-hat magyar gyermek fogja a romák viselkedésmódját követni, azaz nem a magyar gyermekeknek lesz integráló hatásuk, hanem fordítva. Az eset visszásságát érzik a szülők is, ketten már írásban is kérték Zajzon Csaba igazgatót, ossza újra úgy az osztályokat, hogy az hátrányosan ne érintsen senkit, de érdemi választ nem kaptak.
Gál érvelésével ellentétes véleményt senki sem fogalmazott meg, az indulatos vitában pedig többször elhangzott: a cigány osztály létrejötte egészen biztosan a tapasztaltabb pedagógusok műve, mivel kiválogatták a diákok „javát”, a helyettesként dolgozó, tiltakozni nem tudó fiatal tanerőnek pedig a „többivel” kellett beérnie. Ezzel megbélyegzik a tanítónőt is, hiszen a városban elterjed, ő csak arra képes, hogy a cigányokat oktassa; a gyermekekre sem vet jó fényt – állították a tanácstagok.

Elégedetlen szülők
A panaszt tevő szülők – Szabó Ágnes és Gál Katalin – szerint komoly hátrányuk származik a gyermekeknek abból, hogy ebbe az osztályba kerültek: óvodai társaik közül jóformán senki sem maradt velük, a kapcsolatok kialakítását is elölről kell kezdeniük, ráadásul versenytársak nélkül maradtak, vagyis félő, hogy fejlődésük nem lesz oly mértékű, mint lehetne más körülmények közt.
Szabó Ágnes elmondta: amikor meglátta, milyen osztályba került gyermeke, megkereste Zajzon Csaba igazgatót, s kérte, jó képességű fiát helyezzék át egy másik osztályba, ahol magyarokkal lehet együtt, a tanítás pedig magasabb szinten folyik. „Nekem csak ez az egy gyermekem van, s szeretném, hogy eszének és elevenségének megfelelő körülmények közt tanulhasson. A kezdetektől úgy véltem – s most néhány hét után fiam viselkedésén, illetve visszajelzésén látom is –, hogy nem a megfelelő környezetet biztosítja számára egy olyan osztály, melynek háromnegyede a romák sorából kerül ki. Elmentem hát az igazgatóhoz, aki azt mondta, nem írathatja át más osztályba, mert akkor a többi szülő is hasonló igénnyel lép fel. Kérdem én: amikor az osztályokat létrehozták, nem készült fel arra, hogy a szülőknek nem fog tetszeni a kialakult helyzet?! Nem tudom, hogy van ezzel más, de nekem a fiam már többször is szóvá tette, hogy neki ott barátai nincsenek, ő oda nem szívesen jár, tanítsam inkább én otthon... Az is felmerült már bennem – s ezt Zajzon igazgatónak is elmondtam –, hogy én, a baróti, inkább falura viszem gyermekemet mindennap, csak ne ebbe az osztályba járjon. Erre megígérte, hogy a félév végén áthelyezi egy másik osztályba. Hiszem, ha látom!” – mondotta Szabó Ágnes.
Gál Katalin nem gyermekének áthelyezését, hanem az osztályok újraelosztását kérte: nem helyes, hogy a kicsiket ilyen-olyan érdekek szerint teljesen elkülönítik egymástól. Az ő idejében is akadtak cigány osztálytársak – akikkel gond nélkül megfértek egymással –, a tanító néni ellen sincs kifogásuk, mindössze azt szeretnék, ha igaz­ságosabban járnának el az illetékesek. Mint mondja, felvetésével nemcsak süket fülekre talált az iskola vezetőségénél, hanem jóformán elő sem terjeszthette óhaját. „Mielőtt odamentem volna, már jártak ez ügyben Zajzon Csabánál, ezért nekem azonnal jelezte, nem hajlandó személyesen fogadni, kérésemet nyújtsam be írásban. Le is tettem, de amikor arra kérdeztem rá, mikor kapok választ, azt felelték, harminc nap múlva. De hiszen akkor már hogy lehet az osztályokat újraosztani úgy, ahogy az elmúlt évtizedekben is megtörtént? Nem tudom, mi lesz a vége, de a végsőkig kitartok amellett, hogy ez így nincs jól: én nem ilyen környezetet képzeltem el gyermekemnek.”

Nem nézik a nemzetiséget
A Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, Zajzon Csaba visszautasít minden faji megkülönböztetésre vonatkozó vádat: nem kutatják, ki milyen nemzetiségű, elfogadják azt, amit a beírató szülő állít, mindegyikükre ugyanazok a szabályok érvényesek, hogy ki melyik pedagógushoz kerül, azt több tényező is befolyásolja. A tanítónőnek is beleszólást engednek, a tanulók fele egyenesen hozzá iratkozhat, az osztály másik részénél pedig figyelembe veszik még a nemek arányát is.
„Bárki bármit állítson, nálunk hivatalosan egyetlen roma gyermek sincs, a nemzetiségi bevallásnál mindenkit a magyarok közé soroltak. Amúgy meg milyen szempontok szerint döntsem el, hogy egy gyermek roma-e vagy magyar? Tartsam számon, hogy édesanyja, aki beíratta, világosabb vagy sötétebb bőrű-e, s a gyermek neve mellé tegyek egy csillagot, esetleg végezzek névértelmezést? Ugyanolyan nevűből van cigány nemzetiségű és magyar nemzetiségű is: járjak utána, hogy melyik igaz? Ne várják ezt el tőlem a kedves szülők, mert én erre nem vagyok hajlandó. Amúgy a gyermekek közt nincs konfliktus, jól megvannak egymással. Nemrég – éppen a felháborodott szülők miatt – pszichológusnővel együtt kerestük fel az osztályt. Úgy tettünk, mintha egymás közt beszélgetnénk, de közben az osztályt figyeltük, s azt láttuk, ők igencsak jól elvannak egymással” – nyilatkozta Zajzon Csaba.
Az iskolaigazgató szavait erősíti meg az osztály tanítónője, Beke Éva Etelka is. Azt, hogy némelyek hátrányos környezetből származnak, csak ő érzi, akinek többet kell foglalkoznia velük, ám a tanulók jól megvannak egymással. A roma gyermekek szülei is a lehető legnormálisabb módon állnak az oktatás mellé, a munkafüzeteket megvásárolták, kevesen hiányoznak, az iskoláig elkísérik, tisztán küldik oda, s otthon is foglalkoznak velük, rájuk sem lehet panasz. Ő úgy érzi, osztályukban igazi kis közösség kialakulóban.