Szekeres Attila
Október 6. nemzeti történelmünk sokak által ismert dátuma. A gyásznap szinte egyet jelent az aradi tizenhármakkal, hiszen 1849-ben ezen a napon végezték ki a magyar szabadságharc tizenhárom vezetőjét, tizenkét tábornokot és egy ezredest. Azt már kevesebben említik, hogy ugyanezen a napon lőtték agyon Batthyány Lajost, az első magyar polgári kormány miniszterelnökét – Pesten.
Vértanúságukról illő megemlékezni, s manapság tesszük is ezt, most már szabadon. Politikai egyezség folytán Aradon sikerült újra felállítani a vértanúknak emléket állító Szabadság-szobrot – igaz, csatolt áruként kaptunk melléje egy Avram Iancu-s diadalívet. Kiszabadítottuk! – hirdette nemrég plakát, szórólap, sajtó a szoborcsoport börtönéből való kikerülését. Hazahoztuk! – harsogták Háromszék-szerte, amikor időlegesen sikerült visszaszerezni a román fővárosból Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúcsövét. Most már úgy tűnik, végleg itt marad. De ára volt. Pénzért adták azt, ami a mienk, ezüstpénzért, a szemerjai leletért és még néhány neolitikumi erősdi kerámiáért. De itt van!
Hazahoztuk! – ujjongtak szerényebben Székelyudvarhelyen, amikor a székely nemzet pecsétnyomóját sikerült kölcsönvenni Kolozsvárról, az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumból, ahova más értékeinkkel együtt került államosításkor. Kiállították Székelyudvarhelyen, jelenleg Gyergyószentmiklóson látható, de még ebben a hónapban Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban lesz megtekinthető. 1659-ben Szászsebesen határozott az erdélyi országgyűlés a székely jelképről: a nap és növekvő hold. Manapság egyre gyakrabban hallani a hagyományok megőrzésének, ápolásának fontosságáról, szinte divattá vált a székely szimbólumokkal való törődés. Hát itt lesz előttünk az erdélyi fejedelemség idejében törvénybe iktatott székely jelkép, a nap-hold párosa a három és fél évszázados ezüst pecsétnyomón virítva. Azt kell megőrizni, továbbvinni a csupán néhány éve „divatba jött” nyolcágú csillag helyett, melyet ráadásul antiheraldikusan, két sarkán állva ábrázoltak. És még egy vívmányt hadd említsünk meg: az iskolában oktatható a székelység történelme, s megszületett a tankönyv is, amely hamarosan Háromszékre is megérkezik. Ehhez nincs szlogen, de mondjuk ki: megoldottuk.
Vannak tehát megvalósítások, de még kellenek az önrendelkezés kivívásáig. S ezt csak együtt, összefogva érhetjük el. Idézzük fel az aradi tizenhármak példáját, ne csak a gyásznapon, hanem mindenkor lebegjen az előttünk. Ők példát mutattak kitartásból, önzetlenségből, hősiességből, összefogásból is. A legenda szerint az utolsó percben Vécsey kézcsókkal búcsúzott személyes ellenségétől, a már halott Damjanichtól.
Nekünk ne kelljen megvárnunk a véget, fogjunk össze közös céljainkért, míg nem késő!
