Még két verseny, aztán vége a birkózószőnyegek 2012-es bajnoki évének. Nézem az eredményeket, s mindjárt az első rápillantásra azt kell mondanom: ez a mérleg volt még jobb is. Pedig hát az érmesek között szerepel egy Európa-bajnoki ezüstérem (felnőtt korosztályban) és egy bronzérem (ifjúsági korosztályban) is. Más sportágak ilyen érmekkel nemigen dicsekedhetnek, kivételt képez talán a karate, hiszen van egy ifjúsági világbajnoki címe és két bronzérme (ifi és felnőtt korosztályban); és ebben a pillanatban más egyesületek, klubok sem döngethetik a mellüket, csak az MSC, na meg a Shoto Team. Nem véletlen tehát, hogy megkerestem a klub birkózóinak edzőjét, az egyetemet végzett, mesterizett Mátéfi Árpádot (képünk).
Árpád a Hargita megyei Kányád melletti Abránfalván született, Pürkerecen nevelkedett, Sepsiszentgyörgyön él. Birkózni jött ide, s edzőként végzi figyelemre méltó munkáját az MSC égisze alatt, egy ideig az Iskolás Sportklubnál is dolgozott, de ott megsokallták eredményességét, s nem éppen a legsportszerűbben megváltak tőle, így aztán maradt az MSC-vel, majd az Olimpiai Központtal (természetesen, amíg működött) és a női válogatottal. Mit mondhatnék még, ha nem azt, hogy egyik sem olyan színvonalas, mint az Iskolás Sportklub, de nem ez a lényeg, mindenkinek joga van a döntéshez, saját jövőjének építéséhez. Na szóval, Mátéfi Árpád oroszlánrészt vállalt annak a szenzációsan szép éremgyűjteménynek az összekovácsolásából – tanítványa, majd edzőtársa Kertész Dávid, és két edzőkollégája, Miklós Károly, illetve Hatos Péter társaságában –, mely az országos bajnokságok szintjén 108 arany-, 68 ezüst- és 95 bronzéremmel gazdagította megyénk sportmozgalmának trófeakincsét. S ezzel még nincs vége, hiszen Mátéfinak van két olimpiai versenyzője – Ana-Maria Pavăl (5. helyezett) és Estera Dobre (10. helyezett) –, van egy világbajnoki ezüstérmese (Roxana Ianculovici), egy Európa-bajnoka (Mihaela Munteanu) és hat Európa-bajnoki ezüst- (Estera Dobre 4 ezüst, Bianca Ianculovici és Mihaela Munteanu), valamint hét Európa-bajnoki bronzérmese (Ionela Coandă, Mihaela Munteanu 2 bronz, Ana-Maria Pavăl, Adina Popescu, Diana Cioineag, Mădălina Lingurar).
A világbajnokságokon szerepelt tanítványai: Estera Dobre, Roxanna Ianculovici, Mihaela Munteanu, Ana-Maria Pavăl, Adina Popescu, Kertész Dávid, Alexandru Bileanschi, Európa-bajnokságokon részt vett birkózói: Barabás Attila, Gafitza József, Kulcsár István, Gheorghe Ene, Ion Blidar, Diana Cioineag, Ionela Coandă, Estera Dobre, Bianca Ianculovici, Roxana Ianculovici, Mihaela Munteanu, Adina Popescu, Tatár Andrea, Tatár Otília. És tízszer ilyen hosszú lenne az országos bajnokságokon érmet szerzett birkózók névsora.
– 2012 az olimpia, a világ- és Európa-bajnokságok éve volt, na meg az országos bajnokságoké. A hatalmas „vadászterületen” elért eredményekkel elégedett vagy? –kérdeztem a mestert.
– Igen is, meg nem is. Nagy lendülettel indultunk az évnek, sok-sok ígérettel a tarsolyunkban, aztán a nem teljesített ígéretekkel maradtunk.
– ?
– 2011 októberének elején a Román Birkózószövetség megígérte, hogy felkészíti Estera Dobrét és Mihaela Munteanut a londoni olimpiára, de aztán az Európa-bajnokságot követően úgy döntöttek, hogy nem mozdítják el Sepsiszentgyörgyről a két versenyzőt. Léptem, elkészítettem az előkészületi tervet, s ezt be is adtam a Román Olimpiai Bizottsághoz is, itt is, ott is jóváhagyták a soron következett első szövetségi ülésen, de aztán november végén váratlanul szövetségi titkárváltás történt (Puşcaşu helyett Vasile Andreit ültették a titkári székbe), előtérbe lépett a politikai érdek, s ez érvényesítette is hatását. Első lépésként Sepsiszentgyörgyről elvitték a birkózó Olimpiai Központot, a második lépésben következett a csata köztem és a szövetség között. Én azért harcoltam, hogy a benyújtott terv alapján készíthessem fel a két lányt az olimpiára. Figyelmeztetés figyelmeztetés után érkezett: Ha nem küldöm fel a két lányt Bukarestbe, a válogatott keretbe, nem viszik sehová őket... Ez így ment 2012. január 20-ig, amikor engednem kellett, mert letiltással fenyegetőztek, ráadásul Mihaela Munteanut fejünk felett átigazolták a Steauához (!!!), maradtam tehát Dobréval. Szerencsére társult melléje az Olimpiai Központ elköltöztetése után Mădălina Linguraru, aki mindenáron itt akart maradni Szentgyörgyön, és velem dolgozni, készülni a nagy versenyekre. Hogy jól választott-e, azt döntse el a közvélemény, tény viszont, hogy Linguraru a júniusi ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes lett, a szeptemberi világbajnokságon pedig a nyolcadik helyen végzett.
– Mi történt a január 20-i engedményed után?
– Estera Dobrét tehát felvittem a fővárosba, ahol a válogatott vezérkara azt akarta, hogy Mihaela Munteanut nyomják be Estera súlycsoportjába. Na jó, gondoltam én, s arra buzdítottam Esterát, hogy csak azért is bizonyítsa be, itthon ő a 48 kg-os súlycsoport legjobbja. Meg is tette, s ezt a soron következő márciusi Európa-bajnokságon meg is pecsételte ezüstérmével.
– Következhetett az olimpia...
– Nem titok, reménykedtem is olimpiai részvételében. Reménykedtem, és tettem is a célért. A felkészülés ideje alatt saját költségemre háromszor egy-egy hétre felmentem a fővárosba, hogy segítsem Estera felkészülését. Jó úton haladtunk, amikor váratlanul ráköszönt egy sérüléssorozat. Egy szófiai versenyen bordatörést szenvedett, az első olimpiai kvalifikációs verseny előtt bokasérülés érte, s a gyors rehabilitáció helyett a válogatott mester bitumenezett pályán kosaraztatta a lányokat, köztük Esterát is, így aztán nem csoda, ha a versenyen harmadik lett. Rá egy hétre következett Kínában a második kvalifikációs verseny, ezen is harmadikként zárt, aztán jött a finnországi kvalifikációs viadal, melyen szintén csak harmadik lett. Elúszott tehát az olimpiai részvétel. Túl a sérüléssorozaton, közrejátszott a nagy fogyasztás is. 51 kg-ról (ebben a súlycsoportban nyerte idei bajnoki címét) lejönni stabilan a 48 kg-ra, nem gyerekjáték.
– Az év nagy versenysorozata ezzel nem ért véget.
– Így van, következett a világbajnokság. Előtte felküldtem Bukarestbe, csak hogy ne lássam, mint kínlódik, mint szenved a fogyasztással... A világbajnokságon végül a 7. lett.
– Mi tagadás, a szövetségen belüli változások nem maradtak eredmény nélkül, hiszen érem nélkül maradt a londoni olimpián a román birkózósport, mely az olimpiák történetében remek teljesítménnyel, bajnoki címekkel, érmekkel igazolta létét. Na de térjünk vissza a hazai vizekre. Elégedett vagy az idei éremgyűjteménnyel?
– Mindamellett, hogy összejött két Európa-bajnoki érem – Dobre ezüst, Linguraru bronz –, három felnőtt országos bajnoki – Dobre arany, Tatár Otília ezüst, Linguraru bronz –, két ifjúsági bajnoki – Linguraru arany, Timár bronz –, nem vagyok elégedett. Világbajnoki érmet vártam, de sajnos, a válogatott felkészülési programja nem volt tökéletes, elmaradtak az ilyenkor szokásos erőfelmérési, formába hozási tornák. Fáj a lelkem amiatt, hogy az olimpiász négy éve eredmény nélkül elúszott.
– S ezt hogy viseli Estera?
– Le van törve. Nem tudni, vállalja-e tovább a titáni munkát, vagy sem. Ráadásul munkahelye, biztos megélhetési jövedelme sincs. Kellene, nagyon kellene egy olyan szponzor, aki állandó munkakönyves munkahelyet, tisztes fizetést tud adni neki. De nemcsak rá gondolok most, hanem minden felnőtt korosztályú sportolóra is. E téren siralmas a helyzet itt, nálunk, és nemcsak a birkózás, hanem a többi sportág esetében is.
– Az Európa-bajnokságról hozott érmeket hogyan fogadta például a város, a városi tanács, a polgármesteri hivatal? Mert a pekingi részvételt, jól emlékszem, értékelték.
– Ez most elmaradt.
– A klub nagy átrendeződésen mozog, úgy tűnik, az egyéni sportokra vált. A birkózásnak például adottak a jó edzési lehetőségek?
– Nem. Továbbra is a Kós Károly Iskolaközpont épületének pincehelyiségében tartjuk edzéseinket. Azokat ismered, nem részletezem. Sértődés ne legyen, de az épület tervezője azt a pincét nem edzőteremnek tervezte... A Szabó Kati Sportcsarnokban nem állíthatunk fel egy állandó birkózótermet, mert kell a tornászoknak, a dzsiudzsicusoknak... nem cipelhetjük minden edzés előtt és után egy-egy fél órán át a szőnyegeket, a tornászok pedig a tornaszereiket. Száz szónak is egy a vége, az elmúlt évhez viszonyítva gyengültek a feltételek. Ha így folytatódik, a jövőben elmaradnak az érmes eredmények. Ne feledjük, eddig az MSC-nek a birkózás 21 világ- és Európa-bajnoki érmet szerzett, olimpiai és világ-, valamint Európa-bajnoki pontokkal öregbítette a klub hírnevét.
– Mi a helyzet a birkózócsapattal?
– Pénz hiányában megszűnt. Egyébként bajnoki címvédőként zárta pályafutását az együttes.
– Milyennek tartod a szentgyörgyi sportot?
– Szabadesésben van. Ha nem figyel fel a város, egy év, esetleg kettő, s a mélybe zuhan. Onnan pedig drága mulatság lesz talpra állítani. Tapasztalataim szerint olcsóbb megtartani egy szintet, mint lentről felhozni egy magasabb szintre valamelyik sportágat, és egyáltalán a sportéletet.
– Szerinted mit kellene tenni birkózósportunk szinten tartásáért?
– Mindenekelőtt fel kellene figyelni rá, nem pedig mostohagyermekként kezelni. Más szavakkal fogalmazva: az illetékesek becsüljék meg értékeiket! Továbbmenve, ideje volna már biztosítani egy állandó birkózótermet megfelelő környezettel, megfelelő felszereléssel és minimális anyagi fedezettel.
– Látsz ezekre reális esélyt?
– Hm... A birkózóteremre van ígéret (igaz, elég régi), a többire nincs.
A beszélgetés után azzal az érzéssel maradtam, hogy a nagyon eredményes sportágunk jövője elgondolkoztató. Nem a szakemberek, nem a tehetségek hiánya miatt, hanem a társadalom és a sportéletünk felső fórumainak felületes viszonyulása, hozzáállása végett.
Adja Isten, hogy tévedjek.
