A nyelvi egyenlőtlenség mellett a magyarságot a történelemhamisítás, a kulturális elnemzettelenítés is sújtja. Hasonlóképp a románság több nemzedéke is azt tanulja, hogy a román nép több ezer éve őslakója e földnek, míg az ázsiai hordákhoz tartozó magyarok viszonylag későn érkeztek e tájakra.
Leigázták az erdélyi román államot, rátelepedtek a románokra, bár mindig kevesen voltak, de annál kegyetlenebbül uralkodtak, nyomták el a magasabb kulturális szinten élő dák-római utódokat.
Ilyen történelmi agymosás, akarám írni, oktatás eredményeképp a lehető legtermészetesebb, ha a román tömegek mozgósíthatóak, illetve felsorakoztathatóak az intoleráns, szélsőségesen nacionalista politikai vezetőik mellé. Erre utal az a néhány sor, amit a Háromszék napilapban (2012. október 2.) olvashatunk Farkas Réka tollából. Rámutat arra, hogy a „többségi, a hatalmi arrogancia” süt ki Kovászna (Háromszék) megye 75 százalékarányban székely lakta megye prefektusának szavaiból, amikor az autonómiával kapcsolatban kérdezik. Idézem: „Nincs, amit tárgyalni a magyarság autonómiaköveteléséről – újságírói kérdésre olyan határozottan utasította vissza a felvetést Codrin Munteanu prefektus, hogy szinte füstölt. Gúnyos kacaj követte első felháborodását: mutassanak nekem egy olyan román embert, aki leül erről egyeztetni.”
Nos, e sorok egyértelműen jelzik, hogy miért fontos a román nacionalista politikát folytató mindenkori hatalomnak a történelem meghamisítása. Miért jó, ha a románság ellenséget lát a magyarokban? Mert a félrevezetett egyszerű román ember úgy érzi, hogy az „elmagyarosított” ősi föld jussa, hogy az ő nyelve legyen domináns. Végül is ezzel csak azt szerzik vissza, amit a magyarok elvettek. Sokan, még azok is, akik egyébként tisztességesen beilleszkednek a magyar közösséggel való együttélésre, nem hajlandóak magyarul beszélni.
Tanuljon románul a betolakodó magyar! Ha egy községi tanácsba az újabb kori román betelepedőből tanácstag lesz, a helyiek képesek, még ha románul nem mindenki tudja is kifejezni magát, románul „nyögdösődni”. Erre, sajnos, találunk példát még Sepsiszentgyörgy környékén is. Van úgy, hogy a rendőr, a kihelyezett román ajkú tisztviselő miatt, egy szál emberért az egész közösség kénytelen törni az idegen nyelvet! Az aljas propaganda szerint a román a székely második anyanyelve! Nincs olyan, hogy kölcsönös nyelvismeret! Tehát Romániában van egy hivatalos nyelv, mert a világ „legdemokratikusabb” alkotmánya azt állítja, ez az ország homogén, értsd: tiszta román és egységes nemzetállam. Még Sepsiszentgyörgyön is gyakran hallható e jogi érvelés! A román alkotmány szerint a két és fél megye, a történelmi Székelyföld nem létezik. A kiváltságaikat féltő román nacionalisták közösségi jogokról még beszélni sem akarnak! Gondoljunk arra, ha volna valódi demokrácia, akkor a prefektusnak sem volna mit keresnie egy magyar többségű megye élén! Ha számítana a székelymagyar nép otthonérzete, akkor a központi hatalom, a kormány a helyi lakosság soraiból nevezné ki a kormánytisztviselőt!
Ha a Székelyföldet 80 százalékarányban lakó székelymagyarság közösségi jogokat mer kérni, a román médiában a „vadimok” nyugodtan, tele torokból küldözgethetik Ázsiába őket! A székely autonómiakérést „beteg fejek szüleményének” titulálhatják olyan emberek, akik Sepsiszentgyörgyre más tájakról érkeztek. Újabban egyre gyakrabban az is megesik, hogy december elsején autókkal idegenből ideszállítottak „masíroznak” a székely városok központjában, és ordítozva gyalázzák az őshonos székelymagyar népet! Mindezt a 21. századi Európában a világ legtermészetesebb dolgaként teszik. Tehát nincs székely föld, csak román föld! Nincs magyar nyelv, csak román! A székely megye román prefektusa úgy véli: helyes, ha egyetlen román ember sem hajlandó az autonómiáról tárgyalni! Bizonyára ez a demokrácia mércéje, ez a hazafiságé is! Sajnos, nem csak ő gondolkodik így.
