Meg vagyok győződve, hogy csakis bele- és oda való magyarokat állítanak ki jelölteknek. Nem ártana viszont egyenként levizsgáztatni őket mindenféle olyan tantárgyból, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ott és akkor érveljenek érdekünkben, ahol lehet és ahol kell. A vizsgáztatást, akár az érettségin, kamerák előtt kellene megejteni, hogy csalni ne lehessen. Talán nem kell figyelembe venni, kinek hány most frissiben megszerzett, diplomagyár által nyomtatott, még nyomdafestékszagú oklevele van, mert az utóbbi időben már mindenki szerezhetett néhányat, hogy legyen, mivel kitapétáznia lakása falát, mert így olcsóbb, mint ha tapétát kellett volna vennie. Sokan mesteriztek, mesterkedtek és doktoráltak mostanában kis vagy nagy másolás segítségével. Ezek a diplomák, tudjuk, mennyit érhetnek, de azért ott jó helyen vannak: falvédőként. Bár sokat és sokszor szónokolnak nekünk, de azért le kell magyar nyelvből és szónoklatból vizsgáztatni a jelölteket, hogy amikor arra sor kerül, akkor ne ööözzenek, ekeljenek-mekeljenek, suk-süköljenek és mellébeszéljenek egy-egy hozzánkszólásban. A második legfontosabb vizsga a felsőfokú romántudás ellenőrzése, amire meg azért van szükség, hogy ne úgy udvaroljanak román parlamenti képviselő kolléganőiknek ügyeink érdekében, mint a háromszéki legény, amikor a román lány szemét bár egyszer akarta volt megnézni, s azt mondta, hogy: Drage arate bárem okhi tej mekar odate! Ezután következhetnének az idegennyelv-vizsgák. Angolul kell tudni, mert ha eljutnak a világ legerősebb emberéhez, az amerikai elnökhöz, Obamához, akkor jó lesz vele anyanyelvén diskurálniuk. Emellett nem ártana még egy nyelv ismerete: például a francia, német vagy spanyol, mert ugyan az unióban hivatalos nyelv a magyar is, de ha a véletlen úgy hozza, meggyőzőbb, ha képviselőnk külföldön magas rangú felebarátjához az illető anyanyelvén szól – például – egy uniós összeröffenésen. Ajánlatos, ha képviselőink mindegyike valamihez nagyon ért, mert a parlamentben mindenféle bizottságok vannak, ahol érvelni kell, ha van, akinek. (Például gazdasági-pénzügyi kérdésekhez, és ebben nemcsak a sajátjukéhoz.) A tévévitákban is helyt kell állniuk, hogy a kedves magyar néző ne szégyenkezzék, amikor valamilyen minket érintő vitaműsorba meghívnak egy árva magyart, aki vagy nem ért úgy a témához, ahogy kellene, vagy nem tud meggyőzően érvelni érdekeink mellett. Ezért otthonosnak kellene lenniük történelmi, diplomáciai témákban is.
Nem tudni, milyen kritériumokat vettek figyelembe az RMDSZ jelöltjei esetében nálunk, Három­széken, de a döntések megszülettek. Nem mindenki saját székére került, mert a székek felsőbb utasításra borultak. Aztán szavaztak ide, szavaztak oda (ahová kellett), és meglett a lista. Most kíváncsian várom, hogy a két másik magyar (mostoha)testvérpárt kiket fog javasolni és hová.
Úgy látszik, lesz itt nagy összefogás, összefogózkodás, egymásnak keblére ölelése! Fontos, hogy amikor ilyesmiket mutat majd a televízió, akkor csak az egymás megölelésének első pillanatát közvetítsék, ugyanis nem kellene kitetszenie, hogy tulajdonképpen birkóznak. Vagy a bokszolás alatt, amikor egymást ütik, csak azt a pillanatot kellene látnunk, amikor éppen összeborulnak, összefogóznak, hogy a másik ne tudjon ütni. Így meg tudnának győzni bennünket arról, hogy mennyire összefogtak. Lehet, két-három pártunk jut be a parlamentbe, de az is, hogy az ilyenszerű fogások, összefogások és kifogások miatt sikeresen kiütik egymást, és be sem érnek odáig. Mert egyelőre úgy tűnik, nem összefogást, hanem csak fogást próbálnak keresni egymáson. Ha viszont mégis bejutnak képviselőink, akkor ennek a birkózásnak, ökölvívásnak nagy hasznát vehetik, mert úgy néz ki, hogy az elkövetkező időkben sok övön aluli ütést fognak kapni.
Az ütések szele meg mindig minket ér.