Hogyan került a Geumgang folyó partjára Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész installációja?Az augusztus-szeptember folyamán rendezett Természet, hang és az ember című dél-koreai Geumgangi Természetművészeti Biennáléról kérdeztük a mű alkotóját, ahol Pokorny Attila marosvásárhelyi és Kótér Vilmos csíkszeredai képzőművészekkel együtt képviselte Kelet-Európát.
– Hogy jutottál el ebbe a természetművészeti csapatba?
– Pályázat útján kerültem be. A terv rajzát, leírását kellett elküldeni. A világ minden tájáról huszonnyolcan jutottunk el erre a rendezvényre, ezúttal meglepő módon hárman Erdélyből. Domb című munkámat egy földhalmon elhelyezett állványra szerelt bambusznád furulyák alkotják. A helyszínen a tervemben használt rönkök felcserélődtek bambuszcsövekkel, amelyeket kukoricahánccsal erősítettem a faszerkezethez. A helyi anyagok, élmények átformálták eredeti elképzelésemet.
– Két évvel ezelőtt is sikeresen pályáztál.
– Akkor Mag című tervemet küldtem el: egy fonott gabonatároló kast teleszórva fűmaggal, de gyerekünk születése miatt nem tudtam elutazni, így egy két és fél méteres változata bikfalvi kertünkben maradt mint a termékenység szimbóluma.
– Hogy kell elképzelni egy ilyen nagyságrendű műveszeti központot?
– A Gongzsu város melletti Yeonmisan Természetművészeti Park maga a kiálltótér központi irodával, szálláshellyel, galériával. A huszonhét művész ellátásáról, anyagszükségletéről a biennálét szervező Yatoo-Koreai Tájművészeti Szövetség vezetői gondoskodtak, jelentős támogatást kapva a kulturális minisztériumtól, a helyi önkormányzattól. Ilyen magas szintű, költségű rendezvény vállalásából is látszik, mennyire fontos egy államnak a kultúra, ezen belül a képzőművészet.
– Pár szóban mutasd be társaid műveit is.
– Pokorny Attila egy fejreállított fa ágai között húrokat húzott ki, négylábú hangszerré alakítva az építményt. Kótér Vilmos egy zenedobozt szerkesztett, mely természeti hangokat bocsát ki. Formailag egy régi, ácsolt haranglábra emlékeztet. De van itt sörösüvegekből épített ház, zenélő kő...
– Korábbi rendezvényeken voltak még térségünkből?
– Évekkel korábban az erdélyi származású, Magyarországon élő Erőss István, a marosvásárhelyi Pál Péter és legutóbb Vass Sándor.
– Hogyan zárult a biennále?
– Egy szabadtéri, öt órán át tartó záróünnepséggel. Végigjártuk a több kilométeres folyópartot, mindenki beszélt saját alkotásáról, amit koreai népzene és performanszok sora egészített ki.
– Itthon mit láthatunk mindebből?
– Vetítéses bemutatót tartok, és a Yatoo csoport első európai kiállítását nyitjuk meg november 5-én a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban, ahol több mint negyven alkotó munkájának dokumentációja lesz látható. A kiállítás a Global Nomadic Proiect, egy 2015-ig tartó világméretű program része.
