Idén június negyedikén özönvízszerű áradat rohant végig a Nagyborosnyó községhez tartozó Kispatakon. Az árvíz magával ragadott egy hidat is, a szemtanúk még emlékeznek: pontosan este háromnegyed nyolckor kártyavárszerűen dőltek össze a híd támfalai. Azóta a főúttól elszigetelten él az Alszeg tucatnyi állandó lakója, mezőn keresztül kell több kilométert gyalogolniuk, hogy kapcsolatba lépjenek a világgal. A nyár száraz volt, a dűlőúton úgy-ahogy lehetett járni, de ha beáll az őszi esőzés, leesik a hó, ez sem lesz használható.
Az alszegiek hidas kálváriájának története hosszú. Tavaly nyáron ugyanez volt a helyzet, a hidat akkor sem tudták használni. Hosszas „építkezés” után októberben került padolás a frissen öntött betontámfalakra. A sors fintora, hogy az elkészült hidat mentőautó használta elsőként, egy idős embert kellett sürgősen kórházba szállítani. A munka gyatra minősége azonban már akkor megmutatkozott, a mentő belesüppedt a hídfeljáró kavicsába, jóakaratú embereknek kellett kitaszítaniuk.
Ez év június negyedikén bekövetkezett az újabb baj. Az alap nélkül, kontármunkával megépített hídfőket elmosta az árvíz, a két pillér most is ott hever összedőlve a mederben (amikor tavaly végeztek a munkával, azt mondták: ez még az unokák unokáit is kiszolgálja majd…). Az emberek keskeny deszkapallót fektettek le, azon keresztül közlekednek. A csordába járó teheneknek még nehezebb a dolguk, az iszapos medren keresztül kell járniuk. Megtörtént: egy ló annyira besüppedt az iszapba, hogy csak emberek segítségével érhetett szilárd talajt.
Az Alszeg lakói attól félnek, hogy tűzvész esetén még a tűzoltóautó sem juthat el hozzájuk, a kutakban nincs víz, az egész falurész leéghet. De nem tud behajtani hozzájuk a mentő sem. Három kisgyerek a tagúton keresztül jár iskolába. Ha terményt hoznak haza, csak félig lehet megrakni a szekeret, a mezei csapáson ekkora terűvel lehet átevickélni.
A panaszok nem csak a híddal kapcsolatosak. Augusztus 18-án villanyégőket szereltek az utcai oszlopokra, ám a közvilágítás azóta sem indult be. „Kispatak nemhogy az utolsó Nagyborosnyó falui között, nincs is rajta a listán” – fakadnak ki a helyiek, akik minden bajuk ellenére sem merik vállalni nevüket, holott négyen is egyszerre ecsetelik nyomorúságukat. Feldobolyba aszfaltot öntöttek, nekünk egy híd sem jut, biztosan, mert nálunk nincs pálinkafőzde – elégedetlenkednek. Bajukat elmondták a községházán is, ahol azt a választ kapták: nincs pénz.
Szőcs Levente polgármester nekünk is csak ezt mondta: nincs pénz. Minden jövedelmüket az adósságok törlesztésére kell fordítaniuk. Ráadásul újabb perekkel szembesültek, a választások megszervezésében részt vevő három személy 7500 lejért panaszolta be a tanácsot. Személyenként 34 nap munkát számítanak fel, egy napra 65 lej járna nekik, ehhez jön még tíz lej kávé- és üdítőpénz. Mindhárman a tanács alkalmazottai, de csak a saját zsebüket nézik – panaszolja a polgármester.
A megyei tanácsnál kért segítséget, de csak a választások utánra ígértek pénzt, akkor is csak esetleg. „Próbálkozom az EMNP-nél is. Maksával együtt ketten vagyunk néppárti községvezetők, csak tudnak valamivel segíteni nekünk is, nem hagynak magunkra teljesen” – mondja Szőcs. Az összképet pedig így vázolja: „amit tudunk, megcsináljuk saját erőből, amire nem telik, marad későbbre”.
Eddig úgy tűnik, a kispatakiak gondja az, mely későbbre marad. Pedig nem lenne szükség csak egy teherautó kavicsra, tizenkét zsák cementre s egy erőgépre, hogy helyükre állítsák a pilléreket – mondják az érintettek. A munkához pedig ők is odaállnak, még akkor is, ha egyelőre a község árváinak érzik magukat.
.jpg)
