Tegnap Barótra költözött a jókedv, fekete-piros szőttesek, faragott tárgyak, házi sütemények, lekvárok, a környék veteményeseinek zöldségcsodái – köztük csíkos padlizsán, méteres kolbásztök – és mindenféle kerti különlegességek lepték el a templom előtti teret, s úgy tűnik, jó helyre állították sátraikat az I. Erdővidéki Őszi Sokadalom árusai, mert Isten házának közelségében kitartott az idő – bár lógtak a felhők, csupán néhány csepp eső áztatta a földet –, így egész délután volt közönsége a színpadi produkcióknak is.
Vissza kívánjuk szerezni Barót becsületét, vezető szerepét Erdővidéken, megmutatni helyi értékeinket az itthoniaknak és a távolról jövőknek – mondta rövid megnyitóbeszédében Lázár-Kiss Barna polgármester. Demeter László, a művelődési ház megbízott igazgatója, a város kultúrmindenese azzal egészítette ki: rendezvényükkel erősíteni szeretnék az emberekben, hogy itthon is lehet boldogulni, nem csak külföldön, és jó, ha a kézművesek, a termelők megismerik és támogatják egymást a munkában és termékeik értékesítésében.
Utóbbi gondolatot erősítette meg portékanéző körutunkon több kézműves, az erdőfülei Csog Lídia egyenesen úgy fogalmazott, „ha semmit nem adunk el, akkor is jó, ha látjuk, mit csinál a másik, elbeszélgetünk, elszórakozunk egy kicsit”. Különös története van annak, hogy mikor és miért fogott hozzá a Csog család a fekete-piros szőttes készítéséhez. „A kis unokám szerepelt az óvodában, de nem volt székely ruhája, hát, mondom, én úgyis szövök, hát tán el tudom készíteni ezt is. Aztán jött a legényke, őt is felöltöztettük, s alig telt el néhány év, konfirmáltak, megint elő kellett venni a fekete-piros tudományt” – meséli. Minden bizonnyal nem ők az egyetlen olyan család, ahol az élet hozta magával a mesterséget, így születtek a gyönyörű felsőrákosi szedettesek, a híres vargyasi festett bútorok, de a tegnapi sokadalommustrán kiderült, Erdővidék minden falujában van kincs a ládafiában, és vannak tehetséges kézművesek, akik nagyanyáiktól, nagyapáiktól tanulták a mesterséget. Ahol pedig nincs kitől tanulni, ott az újabb kori mívességeket gyakorolják, gyöngyöt fűznek, csuhéból, sárga falevelekből, magvakból, mindenféle őszi terményből varázsolnak díszeket, vagy éppen a veteményeskertben próbálgatják ki az újabb ötleteket. Közel negyven sátor tele csupa házi készítésű portékával, egyénileg, illetve csoportosan előállított termékkel. Utóbbi közül való többek között a Philadelphia Angels – erdővidéki sérült gyermekek és fiatalok szüleinek egyesülete, valamint a Laura Ház savanyúsággal, süteményekkel, mézzel, kézimunkákkal, asztali díszekkel, képeslapokkal megrakott asztala, de bemutatkozott a Háromszéki Közösségi Alapítvány is a hamarosan Baróton is elinduló közösségikártya-programmal. A Kreatív Gyerekkuckóban őszi terményekből készítettek koszorút, festettek, papírgirlandokat vagdostak, aki pedig elfáradt vagy beleunt a kézműveskedésbe, íjászkodni vagy lovagolni ment, esetleg anyukával vagy egy kis zsebpénzzel a mézeskalácsosokat látogatta meg, az apukák a szomszédban a csombordi szőlőhegyek levét kóstolgatták füstölt csülkös fuszulykafőzelék előtt, illetve után.
Hogy mitől volt sokadalom az őszi vásár? A fellépő csoportok színes produkciói tették azzá: a baróti Csala Kürtje fúvószenekar, a Princess mazsorettcsoport, a Rozmaring és a Zathureczky kórus, a Laura Ház, a Tanulók Háza néptánccsoportja és a Kelekótya Együttes, a bibarcfalvi Búzavirág néptánccsoport, a köpeci Hangafa fúvószenekar, az olaszteleki Hajnalcsillag néptánccsoport, a bodosi furulyacsoport, az erdőfülei Dobó néptánccsoport, a nagyajtai Áfonya citeraegyüttes és a Vadrózsák néptánccsoport. Az első Erdővidéki Őszi Sokadalom este a művelődési házban a Syncron Tánccsoport által bemutatott Hamupipőke mesejátékkal zárult, és azzal az ígérettel, lesz második, harmadik és sokadik sokadalom is.
