Idegenben a nyelvünk az összetartó erő – ismételgették Sepsiszentkirály botfalusi unitárius testvéregyházközségének öregek napi ünnepi összejövetelén. Pedig a szomszédos Barcaság nem idegen nekünk – 800 esztendővel ezelőtt semmiképpen sem volt az, mert székelyek lakták a Barca síkját, s miként azt Orbán Balázs is leírta, II. András magyar király Sepsibe küldte őket, hogy helyet teremtsen a felesége, Gertrúd biztatására behozott német teuton lovagrendnek és a velük érkező szászságnak (1211).
Történelmi okai vannak tehát a barcasági magyarság apadásának, amely Székely Mózes fejedelem vezetése alatt harcolt a Habsburg kormányzat által megbízott Radu Şerban havasalföldi vajdával szülőföldjének szabadságáért. A székely eredetű unitárius fejedelem (egyébként a barca szó is magyar eredetű, halász szerszámot jelent) ekkor, 1603-ban vesztette fejét a Szászveresmart és Barcaföldvár közötti mocsarakban. Brassóban őrzött síremlékét az ottani Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) készítette 1889-ben, amit az 1. sz. unitárius templom udvarán ma is őriznek.
A monarchia idején épített botfalusi cukorgyár nyújtotta munkalehetőségek sok magyar családot csaltak a Barcaságra. A gyártelepen népes vegyes felekezetű székelymagyar közösség lelt otthonra. A római katolikus filia családi házból bővített a maga számára templomot, és befogadta előbb a református testvéreket, később pedig a maroknyi unitárius kisközösséget is. Utóbbiak addig csak az időlegesen használt helybeli szász lutheránus templomban gyűlhettek istentiszteletre. A katolikusok nem fogadják el a protestánsoktól a házbért, s így közös erővel bővítették-szépítették templomukat, részt vesznek egymás ünnepségein. A templom bejáratához közösen székely kaput állíttattak.
Az öregek vasárnapját immáron öt éve hagyományosan az unitáriusok szervezik meg. S mert felette sokan gyűltek össze, a katolikusok termében tartották az istentisztelettel egybekötött ünnepséget. A terem falát virágok díszítették, és egy Márai Sándor-idézet: Nem dráma az öregség, ne félj! Adorjáni Levente sepsiszentkirályi unitárius lelkész Illés próféta példázatával biztatta az időseket – a 27 vegyes felekezetű, 70 éven felülit –, akik életük végső szakaszát járják. Nincs egyedül az, akinek olyan támasza van, mint az Úr, akit szeretnek, s akire még szüksége van a fiatalabb emberöltőnek – mondta. Az ünnepelteknek egy-egy szál virágot, emléklapot és édességet nyújtottak át. Igemagyarázatával köszöntötte a vegyes gyülekezetet Keresztes Olivér beszolgáló brassói plébános, valamint Nagy Hajnalka, ugyancsak ide beszolgáló mohai református lelkipásztor is. Időseket köszöntő irodalmi alkotásokat válogatott a helyi fiataloknak betanított műsorba Adorjáni Gyöngyvér sepsiszentkirályi tiszteletes asszony, istenes énekeket adott elő a botfalusi Trio asszonyegyüttes, gitáron kísérte Csepregi Jenő. Óbecsei István öregekről szóló versét Veress László sepsiszentgyörgyi nyugalmazott színművész adta elő. Fehér asztalnál vendégelték meg az időseket abban a szeretetvendégségek számára közös erővel kialakított új teremeben, amelyet ez alkalommal avatott-szentelt fel a három felekezet.
